Rendhagyónak azért mondható a szombati zabolai sportcsarnoknévadó, mert a szervezők és a névadó családjának tagjai is maradandóan jelképessé alakították. Az ünnepi beszédek mellett a művészi műsort a jövő nemzedék biztosította, az esemény színfoltja volt a helybeli és a szomszédos kovásznai negyedik osztályos tanulók mérkőzése, valamint a helybeli egykori Vénusz futballcsapat öreg focistáinak fellépése.
A pályázati alapokból felépített tágas sportcsarnokot a községi sportélet tavaly elhunyt személyiségéről, Kónya Endre testnevelő tanárról nevezték el. Nemcsak testnevelő tanár és jó pedagógus volt, hanem szenvedélyes természetjáró, nagy túrák, sátor- és sítáborok, tájékozódási versenyek szervezője-levezetője is. Élettörténetét, pedagógusi pályafutását fia, a Magyarországon élő ifj. Kónya Endre sport és szociológia szakos tanár, édesapja egykori munkatársa méltatta vetített képes előadásában korabeli fényképek és apja naplója alapján. Az ünnepségre összegyűlt helyiekhez a község polgármestere, Ádám Attila szólt, kifejezve meggyőződését, hogy a sportcsarnok még sokáig szolgálja majd a helybeli fiatalságot. A tornatanár életpályáját Pap László, a helybeli általános iskola igazgatója méltatta, majd a gimnázium tanulóinak magyar és román nyelvű verses-énekes műsora következett. A közéleti személyiségnek is számító Kónya Endréről egykori tanítványa, Nicolae Părtrunjel, a községi tanács tagja beszélt. A barátról, a székelyföldi hegyek-havasok kiváló ismerőjéről, az emlékezetes és hasznos Pro Natura-találkozók résztvevőjéről, számos magashegyi jelzett turistaösvény kijelölőjéről e sorok írója szólt. Kónya tanár úr a Csipkés turistaövezet kiépítőjének támogatója-segítője, a Jóbarát gyermekfolyóirat és Zabola község díszokleveles kitüntetettje. A zabolai testnevelő tanár, az egykori tanító bácsi, a hegyeket szerető-imádó fiatalok Endre bácsija méltó arra, hogy nevét felvegye ez a sportcsarnok. Vele és fiával együtt barangoltuk be a Háromszéki-havasok gerincét, úgy tájékozódott a Kárpáti-hegykoszorú rengetegében, mint a zabolai utcákon, s amikor egész napos zuhogó esőben a Lakócáról hazafelé indultunk, így szólt: „Türelem, a ködben is tudom az ösvényt, ezen a vadcsapáson fertály óra múlva a Csipkésben vagyunk!” És ott voltunk pontosan, tévedés nélkül a Musáton, ahogy a Martonos feletti Fekete-hegyen, a Marhafőn és a Nagy Sándor-tetőn is. Ifj. Kónya Endre zsáknyi focilabdával ajándékozta meg egykori iskoláját, s az igazgatóval együtt leleplezték le a névadó portréját. Az ünnepség hangulatát fokozta a helybeli Gyöngyharmat néptáncegyüttes és az Izvoraşul tánccsoport fellépése. Állófogadásra is meghívták a közönséget, zenélt Ábri Béla és zenekara.
