Az újságíró többször is felkereste a még élő leszármazottakat, elbeszélgetett velük, ilyenkor szóba került a pesti színészrokon is. Gera sajnos, csak egyetlen alkalommal látogatta meg édesapja, Hosszú Zol­tán szülőfaluját, de ez az egyetlen alkalom is elegendő volt, hogy megérezze Székelyföld varázsát, és végre megértse apja szigorú magatartását, amellyel iránta viseltetett.
Nem szándékom most az életét ismertetni, sem rengeteg kitüntetését, azt elvégzik mások, színpadi fellépései, szerepei méltatásához több hely kellene. Fon­tosabbnak tartom a színházon kívüli tevékenységét, hiszen 1944-ben már filmezett, 2009-ig szinte szünet nélkül, időnként idegen nyelven is. Az 1963-as A Tenkes kapitánya című tévésorozattól 2004-ig állandó vendége volt a stúdióknak. Egy újságíró úgy jellemezte, hogy kora legtermékenyebb szinkronszínésze volt, olyan világhírességeknek adta hangját mint Wal­ter Matthau, Lino Ven­tura, vagy a nagy sikerű Dallas-sorozat idős Ewingja.
A színpadi színész, az ember eltávozott ugyan, de a filmek, tévéfilmek nem, általuk Gera Zoltán is köztünk marad. Béke poraira.

Veress László

Gera Zoltán 1923. augusztus 19-én született Szegeden, pályáját 1939-ben a budapesti Belvárosi Színházban kezdte, ahol édesapja, Hosszú Zoltán – a Nemzeti Színház örökös tagja – a rendezÅ‘je is volt. A színházi szerepek mellett az 1950-es évek közepétÅ‘l több mint száz játék- és tévéfilmben tűnt fel, a magyar filmművészet olyan emblematikus alkotásaiban nyújtott felejthetetlen alakításokat, mint a Baka­ruhában, az Édes Anna, a KincskeresÅ‘ kisködmön, a Nárcisz és Psyché vagy A napfény íze. 2013 márciusában Kossuth-díjjal tüntették ki. 2014 áprilisában a nemzet színészévé választották az elhunyt Szabó Gyula helyére.   (MTI)