Régi, szép szokása volt a sepsiszentgyörgyieknek, hogy esténként a borvízkútnál összegyűltek. A város távolabbi lakói is eljöttek borvízért, ilyenkor a fiatalok egymással találkozhattak, az idősebbek viccelődtek, vagy megbeszélték, mi történt aznap a városban.
Finom és féltett volt a sepsiszentgyörgyi borvíz, és olyan becsben tartották, hogy minden évben ünnepélyes keretek között megszentelték. A papi áldást követően egész napos ünnepélyt tartottak, ahol részt vettek a céhek is. A Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Céh számadásából kitűnik, hogy a céh minden tagja részt vett az ünnepen. A főcéhmester így ír az 1842-es költségek katalógusában: ,,Céhünk egyenlő akaratából a borvíz megszentelésére négy vider bort vitettem fel, melyért fizettem 14 forintot. Dettó, azon tisztelet, becsületesen való megtétele után, az egész czéhnek egy egyenlő akaratából, átadtam a muzsikosoknak 5 forintot, Császár Sámuel inspector jóváhagyásával." A mostani borvízkút már nem azt az ásványvizet adja, amit százötven esztendővel ezelőtt. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a természetet romboló emberi kéz tönkretegye azt, amire valamikor Isten áldását kérték és mondták, miután szomjukat oltották eleink...
