Az ünnepben a legszebb és legfontosabb az együttlét, az, hogy ilyen sokan összegyűltünk megadni a tiszteletet a múltnak, amelyből a közösségünk minden tagjának van része, az emlékeknek, amelyek a mieink. Ebből a közös tudásból, élményekből és érzésekből áll össze a történelem – hangoztatta Kondor Ágota, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium iskolaigazgatója a nagy múltú alma mater százötvenötödik születésnapja alkalmából tartott kétnapos rendezvénysorozat tegnapi megnyitóján.
Az iskola himnuszának felcsendülése után elhangzott igazgatói köszöntőt a Szántó-Dombora Anna vezette gimnáziumi kórus fellépése követte, majd a Mikós Véndiákok Baráti Társasága által öt esztendővel ezelőtt állított kőtömbös emlékműnél megkezdődött a koszorúzások körmenete, amely Csutak Vilmos, az iskola egykori nagy hírű igazgatója és gróf Mikó Imre, az iskolaalapításhoz legnagyobb mértékben hozzájáruló mecénás szobránál folytatódott.
A koszorúzások sora a református vártemplom kertjében az elhunyt mikós diákok és tanárok emlékére felállított, hetvennyolc emlékkopjából álló kegyeleti sorfalnál fejeződött be dr. Szőts Dániel, a véndiáktársaság elnökének visszaemlékezésével. A szónok a jelenlegi mikós diákoknak beszélt a kopjafaállítás történetéről, és elmondta: amikor hat évtizeddel ezelőtt búcsúztatta őket az iskola, a munka iránti szeretetet, a tudomány iránti tiszteletet, az Istenben való hitet, a szülőföld és a haza iránti hűséget, a hagyományőrző közösségi szellemet tette minden diák tarisznyájába.
„Vannak férfiak, kik lángeszök hatalmával vagy akaraterejökkel átalakítják a kort, az intézményeket, a társadalmat, a melyben élnek, fordulatot adnak a világ vagy legalább hazájuk történetének. Új korszakot teremtenek, s arra reányomják a magok bélyegét” – írták a Budapesten megjelenő Vasárnapi Újság 1876. szeptember 24-i számában hidvégi gróf Mikó Imréről halála után alig néhány nappal. Többek között erről is értesülhetünk a Székely Mikó Kollégium alakuló házimúzeumának kiállítási anyagából. Mikó Imre életéről és munkásságáról, az iskola alapításáról és történetéről szóló dokumentumok, kiadványok, a véndiák-találkozók meghívói, emlékkönyvek tanúskodnak a több mint másfél százados alma mater szerepéről a székely társadalom életében. Csikós Júlia könyvtáros a Kádár István segítségével összeállított kiállítási anyagot nemcsak az adott kor passzív ismertetőjének szánja, a betérő diákcsoportoknak beszél a helyszín, a régi díszterem történetéről is, amelynek különlegesen magas tetőzetét az 1940-es földrengés tönkretette, majd alacsonyabb változatának mennyezetét festett kazettákkal látták el.
Az 1859-ben református tanodaként a vártemplomhoz tartozó épületben megnyílt iskola, a későbbi Székely Mikó Kollégium jelenlegi kis- és nagydiákjai rajzkiállítással, a kézi iparművesség és családi gazdálkodás általuk készített makettjeivel, természetes anyagokból összeállított alkotásokkal jelenítették meg az iskola teremtő tevékenységeinek egy szeletét, a Tamási Áron Színház nagytermében tartott ünnepi műsorban pedig többek között jelenlegi és véndiákok kórusa, zenekara, néptánccsoportja lépett fel. Színpadra lépett a pécsi Leőwey Klára Gimnázium kórusa, mikós diákok egy csoportja az iskola alapításának történetét elevenítette fel színvonalas produkcióban.
Az évfordulós rendezvénysorozat ma iskolatörténeti konferenciával, egykori mikós diákok és tanárok által tartott rendhagyó visszaemlékező órákkal, könyvbemutatóval folytatódik, este a leendő iskolatábor építését támogató jótékonysági bállal ér véget.
