A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár vendége a vásárhelyi származású, Magyarországon élő Dragomán György, akit egyik legszeretettebb és legolvasottabb íróként tartanak számon. A sepsiszentgyörgyi fellépés kapcsán – ahol Szabó T. Anna, Péterfy Gergely, Szilágyi Ákos és Mészáros Sándor társaságában mutatkozott be – írásairól, olvasókról beszélgettünk.
– Sokszínű, sokoldalú író, ember ön, hiszen a könyvek mellett blogot ír, sőt gasztronómiával is foglalkozik. Ki Dragomán György?
– Természetesen nekem a regényírás a lényeg, elsősorban három regényem, A pusztítás könyve, A fehér király és a Máglya írója vagyok. Közben férj, apa, műfordító is, meg szenvedélyes szakács, fanatikus amatőr pék, de azért mégiscsak három könyvem a lényeg.
– Írt egy nagyszerű könyvet, A fehér királyt, aztán éveken át semmi. Miért?
– Ezek alatt az évek alatt is folyamatosan közöltem szövegeket, csak az új könyv, a Máglya lett sokára készen. De nemcsak egy könyvet írtam, hanem még három másikat is, egy regényt, két kötet novellát, gyermekkönyveket, szóval most szinte évente jelennek meg könyveim egy jó darabig.
– Hogyan éli meg a sikert, ami mondhatni, utolérte az elmúlt időszakban? Olvastam valahol, hogy azt vallja: ön a legboldogabb író a világon, igaz ez?
– Igen, tényleg elég boldog vagyok. A fehér királyt olvassák mindenhol a világon, a legfontosabb lapok írtak róla szépeket, talán film is készül belőle. Végre kész a Máglya, és ez is elég nagy siker, szeretik az emberek, és nekem is öröm, hogy kilenc év után kezembe vehetem. Kicsit olyan érzés ez, mint kiszabadulni egy hosszú rabságból, visszatérni egy önkéntes száműzetésből. És tényleg látványosan örülök, nem titkolom a boldogságot. Amúgy is elég vidám és játékos ember vagyok, már amikor nem írok.
– Kik az olvasói, milyenek a visszajelzések? Vannak, akik csak a blogbejegyzéseit ismerik, de a könyveit nem olvassák, és fordítva? Gondolok itt például az Oldszkúl hárdkór házasság című bejegyzésre, amely futótűzként terjedt a Facebookon, olyan emberektől is, akik nem biztos, hogy olvasták regényeit. Mit gondol erről?
– Én minden olvasónak örülök, ha a rántottcsirke-receptem olvassák el, akkor annak, ha arra kíváncsiak, mit gondolok a hűségről, azon se sértődök meg, minden ott a honlapomon, látszik, hogy elég sok témához hozzányúlok. Rengeteg embert tanítottam meg például kenyeret sütni, lassan már ez is írói munkásságom része. Mindegy, melyik oldalamról ismernek meg, de remélem, előbb-utóbb azért eljutnak regényeimhez is.
– Mit jelent önnek hazatérni Marosvásárhelyre? Mennyire érzi vásárhelyinek, egyáltalán erdélyinek magát?
– Ritkán járok haza, valahogy túl nehéz volt az elmenés, és túl jól sikerült. Sokáig, majdnem húsz évig egyáltalán nem is jöttem. De erősen erdélyi gyökerű írónak gondolom magam, amit írok, sok szálon kapcsolódik ehhez a világhoz. Írtam egyszer erről egy esszét, a címe A-ból B-be, fent van a honlapomon.
Dragomán György 1973-ban született Marosvásárhelyen. Családjával 1988-ban települt át Magyarországra. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1992-ben. Az ELTE bölcsészkarán folytatta tanulmányait angol–filozófia szakon 1992–1998 között. Az Eötvös József Kollégium és a Láthatatlan Kollégium diákja volt. Művei a Holmiban, a Mozgó Világban, a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban, az Alföldben, a Népszabadságban és a Kritikában jelennek meg. 1995-ben feleségül vette Szabó T. Anna költőnőt.
BÚS ILDIKÓ (Székelyhon)
