Farcádi Botond
Valami csodálatos dolog történt tegnap Romániában – de mi nem voltunk részesei annak. Megmozdult az ország jobbik fele, a televíziók képernyőjén, a közösségi médiában szinte tapintani lehetett a feszültséget, érződött az elszántság, már-már forradalmi volt a hangulat, olyanok is igyekeztek az urnákhoz járulni, akik már régóta nem, akik eddig sosem. És mindenki ösztönösen tudta, mi a jó választás, érezte, hová tartozunk.
Megmozdult az ország ama része is, amely másutt, Románia határain kívül kénytelen megélhetést keresni – igaz, az már nem felemelő volt, hanem megalázó vagy inkább vérlázító. Román állampolgárok tízezrei – köztük magyarok is! – naphosszat álltak sorban európai nagyvárosok nagykövetségei előtt csak azért, hogy szavazhassanak. Sokan kisgyermekekkel utaztak több száz kilométert, nem sajnálva pénzt, időt, mert tudták: a sorban állás, a szavazáson való részvétel az egyetlen eszköz, amellyel büntethetik mindazokat, akik felelősek megalázásukért, alkotmányos jogaik korlátozásáért.
Mi ebből is kimaradtunk, nálunk alig néhányan lézengtek a szavazókörzetekben, s bár az első fordulóhoz képest valamelyest javult a megyei részvételi arány, továbbra is a rangsor végén kullogtunk, ismét meg kellett tapasztalnunk a szégyent, hogy minden híradóban elmondják: a székelyek nem igyekeztek szavazni. Ezen pedig vajmi keveset segít, hogy Erdély más térségeihez hasonlóan Johannis nálunk, Háromszéken, Székelyföldön is legyőzte Pontát.
De aztán ne is csodálkozzunk, ha a kutya sem törődik majd velünk. Ha válaszra sem méltatnak. Ha javaslatainkat semmibe veszik, tudomást sem vesznek rólunk. Megérdemeljük. Vétkes ebben az opportunista, két kulacsra játszó RMDSZ, amely antidemokratikus módon a közösség demobilizációján dolgozott. Nem érkeztek tegnap a telefonos üzenetek, nem apellált senki, mint más alkalommal mindig, a közösség erejére, melyet meg kell mutatnunk. De vétkesek a mozgósításban más alkalommal élen járó, most fölöttébb visszafogott egyházi vezetőink, és vétkesek vagyunk mindannyian, mert miközben hangosan kiáltunk a bennünket ért jogsérelmek, antidemokratikus megnyilvánulások ellen, ismét csúnyán elbuktunk a demokráciavizsgán.
Jó, ha tudatosítjuk: szövetségest vesztettünk tegnap. Nem is feltétlenül Klaus Johannis személyében – aki a tegnap esti exit pollok szerint jó eséllyel Románia államelnöke lehet –, hanem mindazon románok, főként erdélyiek, városiak, fiatalok személyében, akik hittek abban, hogy együtt jobbá tehetjük az országot, együtt építhetjük Erdélyt. A többségi nemzet fiataljai, a demokraták, az értelmiségiek, a román transzszilvanisták szövetségét veszítettük el azzal, hogy nem voltunk elegen.
