Zrínyi Miklós magyar-horvát író, költő, hadvezér, politikus halálának 350. évfordulója alkalmából Határok fölött címmel háromnapos konferencia kezdődött tegnap Budapesten, amelyet közösen rendez a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.
Pálffy Géza történész, az MTA kutatócsoport-vezetője elmondta: Zrínyi Miklós három államhoz és két korabeli nemzethez kötődött szorosan és legalább három különféle tevékenységet űzött igen magas szinten. Többes identitását, sokoldalú tehetségét és szenvedélyes természetét pedig annak szolgálatába állította, hogy kiutat találjon kora nemegyszer megoldhatatlannak tűnő problémáiból.
A tragikus kimenetelű vadkanvadászaton 1664. november 18-án elhunyt Zrínyi Miklós a korabeli törökellenes harcok egyik legfontosabb szervezője és irányítója volt, emellett korának egyik legjelentősebb politikusa és főméltósága a Magyar Királyságban és a vele unióban álló Horvátországban, valamint a közép-európai Habsburg Monarchiában. Zrínyi mindezek mellett a magyar kultúra számára is kiemelkedőt alkotott: megírta az első magyar nyelvű eposzt, a Szigeti veszedelmet, elsőként közölt nyomtatásban magyar nyelvű szerelmes verseket, övé volt a régió egyik legnagyobb és legértékesebb könyvtára, amelynek nagy részét ma a zágrábi Egyetemi Könyvtár őrzi. Sokszínű életművébe tartoznak még politikai és hadtudományi művek, köztük a Ne bántsd a magyart! –Az török áfium ellen való orvosság, a Mátyás király életéről való elmélkedések, a Vitéz hadnagy és a Tábori kis trakta.
Zrínyi a korabeli elithez tartozott a régió három országában is: a Magyar Királyságban már gyermekkorától az egyik legfőbb méltóság, előbb királyi lovászmester, majd horvát-szlavón bán is volt, miközben e tisztségekkel egyidejűleg császári kamarás, tábornok és titkos tanácsos. Így magyarként a bécsi Habsburg-udvar legbelsőbb köreinek tanácsadója, a korszak egyik legelismertebb magyar-horvát politikusa és katonája. Ami pedig még figyelemre méltóbb: az 1664 eleji téli hadjáratban 13 ezer magyar-horvát katona mellett mintegy tízezer főnyi német-osztrák ármádiát is rábízott a bécsi hadvezetés, ami elsősorban azért történhetett meg, mert a császári udvarban is megbíztak benne és elismerték hadvezéri képességeit, katonai szakértelmét és rátermettségét – magyarázta Pálffy Géza.
Zrínyi Miklós hadtudományi műveiben számot vetett a helyzettel, gyakran reális diagnózist adott, és ostorozta a nemzet hibáit, hiányosságait: a parlagi tanulatlanságot, restséget, közönyt, üres, teljesítmények nélküli hivalkodást, önzést, irigységet, széthúzást, gyűlölködést. Írásainak szenvedélye, heves indulatai ugyanakkor azt is jelzik, hogy maga is tisztában volt azzal: messze még a „magyar romlás századának” vége, érzékelte a megoldatlan, sőt, sokszor megoldhatatlan problémákat, és féltette nemzetét.
