Sok igazság lehet felvetésében, annál is inkább, mert Johannis a kampány során sem viselkedett a politikusoknál már jól ismert és megszokott módon, nem kötött háttéralkukat, nem tárgyalt a kulisszák mögött, sokszor sete-sután, de következetesen próbálta közvetíteni üzenetét, azt, hogy harcba száll mindazzal a mocsokkal, ami ma a politikumhoz tapad. Hős lovagi szerepét felnagyította a külföldön élő románokat ért elvtelen bánásmód, de az a sárdobálás is, mellyel a kampány során ellenfelei próbálták megsemmisíteni. Annyira aljas volt a gyermekkereskedelemmel való gyanúsítgatás, nem román és nem ortodox voltának gyakori emlegetése, hogy a tömegekből éppen az ellenkező reakciót váltotta ki. Kap­kodhatták a fejüket a szakértők, a kampányfőnökök, mert hirtelen a romániai polgárok elkezdtek teljesen „abnormálisan”, az addig megszokottól nagyon eltérően viselkedni, be­következett egy kisebb forradalom, ezúttal a szavazóurnáknál.
Mindehhez olyan mélyre kellett süllyednie Romániának, ahonnan már más kivezető út nincs. Az elmúlt huszonöt esztendő rablógazdálkodása, az ország kifosztása, a mindent átszövő korrupció, a politikai elvek és irányvonalak teljes feladása, összekuszálása vezetett ide. Naponta követhettük a tévében a letartóztatásokat, sorra kerültek rács mögé megyeitanács-elnökök, képviselők, szenátorok, s igen hosszú azok listája, kik hasonló sorsot érdemelnének. Mindenki volt már mindenki szövetségese és ádáz ellenfele, azok, akiket politikusnak nevezünk, úgy váltogatják a pártokat, mint más a fehérneműjét, jól láthatóan egyetlen cél vezérli, no nem a nép és a haza szolgálata, hanem közelebb kerülni a konchoz, lecsípni egy darabot abból, ami még megmaradt, maguknak, barátaiknak. Ebből lett elege a népnek, jobban mond­va az öntudatosabb, gondolkodóbb részének, ezért mozdultak meg oly sokan, kik már régen (vagy még soha) nem jártak a szavazóurna közelében, felfedezték Johannisban azt a másságot, mely reményt adhat a változásra.
És mindez alól nem kivétel az RMDSZ, a magyar közösség sem. Bármennyire nem érti, nem akarja érteni Kelemen Hunor, mi történt az elmúlt vasárnap, sokat elmondanak a szavazatok. A székelyföldi megyékben majdnem kétszer annyian voksoltak Johannisra, mint az RMDSZ elnökére két héttel korábban. A magyar közösségnek is elege van a balkáni politizálásba belesimult képviselőiből, ezt üzenték az elmúlt években a mind jelentősebb számban távol maradók, és nem tudták megszólítani a népet a versenypártok sem, hisz ugyanúgy politikusok házaltak kegyeikért, többnyire olyanok, akik korábban futottak már néhány kört az RMDSZ-ben is. Egyik kutya, másik eb – vélekedhettek sokan, s nem mentek el szavazni. Egészen mostanáig, mikor az új, kívülről érkezett ember mítosza megérintette a magyar fiatalokat, középkorúakat is, felvillanni látták a változás reményét. Bizony van, amit elemeznie az RMDSZ-nek, van, amin gondolkodniuk a két kisebb párt vezetőinek, kár úgy érezniük, ők nyertek, mert jó lóra tettek, ezúttal sem az ő buzdításuk volt a döntő.
Alkalmazkodó fajta a politikus, ez már a választások utáni ocsúdás második napján kiderült. Úgy utasította el a parlament az amnesztiatörvényt, úgy adták ki az ügyészségnek korrupcióval vádolt kollégáikat, mintha korábban nem éppen az ellenkezőjét tették volna. Megértették az utca üzenetét – nyilatkozgatták a dicső honatyák, no de valóban így van ez? Tényleg felfogták, hogy a polgárok egészen más világot, politikai osztályt akarnak? Hogy ebbe ők akkor is nehezen illenének bele, ha hirtelen „megjavulnának”?
Nagyon nagyok az elvárások Klaus Johanisszal szemben, s kérdés, meg tud-e majd felelni a ráaggatott, új világot hozó páncéloslovag szerepnek. Muszáj lesz megpróbálnia, nem szabad engednie, hogy őt is bedarálja a rendszer, mint jó szándékú elődjét, Emil Constantinescut. Háta mögött áll több mint hatmillió szavazat és azok, akik most sikerre vitték, megérezték a győzelem mámorát, és egészen biztos, nem adják fel, nem hagyják annyiban a kitűzött célt: a jelenlegi politikai osztály megreformálását, kicserélését. A most pikszisben lévők pedig vagy megteremtik maguk az új világot – látszólag ezt próbálgatják –, vagy legközelebb nem egyetlen példányukat, de mindannyiukat elsodorja a népharag.