Az ismét balul sikerült nyugat-európai választások után, miközben a képernyőn váltakoztak a képek, Párizs, London, Torino, Madrid, München, Verona stb. csak a sorok nem (hajdanvolt tej- és kenyérsorokra emlékeztettek, hússorokat is említhetnénk, de hús nem mindig volt), az egyik elszálló tévéguru kijelentette, legyünk őszinték, külföldön nem is lehet megszervezni a választásokat úgy, mint itthon.
Legalább úgy, tehetnénk hozzá, csakhogy a tények ellentmondanak, a legutóbbi török államfőválasztáson a török kormány a készséges német külügyminisztérium segítségével igenis, meg tudta szervezni a munkavállalóként Németországban dolgozó, több mint másfél millió török választópolgár zökkenőmentes szavazását, Berlinben például kibéreltek egy sportpályát, felállították a szavazósátrakat egymás mellé, és ment minden várakozás nélkül, sor nélkül, mutatva, hogy megoldás mindig van, csak akarat legyen.
Nos, a Ponta-kormányból éppen ez az akarat hiányzott, s jellemző: a szociáldemokrata párt korifeusai és éceszgéberei közül senki nem gondolt arra, hogy ennek milyen következményei lesznek.
