Újdonság a háromszéki állattenyésztésben a zaláni Sepsi-Charolais Kft. charolais fajtájú húsmarha bikaborjai teljesítmény-, illetve tenyésztési paramétereinek értékelése. A munkát magyarországi szakemberek végezték a napokban.
Négyfős csapat, a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének elnöke, Jancsó István, dr. Domokos Zoltán ügyvezető és az anyaországban nagy szakmai elismerésnek örvendő Papp Sándor és Tábori Imre tenyésztő vállalkozott az itt született bikaborjak értékmérő tulajdonságainak felmérésére. Ennek első lépéseként a Héjja Dezső és Szász István tulajdonában lévő zaláni farmon beindult az üzem saját teljesítményvizsgálata.
A magyar (és nem csak) értelmezés szerint nálunk még nem létezik valódi tenyésztőszervezet, így a teljesítményvizsgálatot a magyarországi egyesület tenyésztési programja szerint hajtják végre. A hitelesítés érdekében beindítására meghívták a megyei mezőgazdasági igazgatóság és a fajtanemesítési hivatal vezetőségét. A növendékbikák kiválogatását az eddig hónaponként mért súlygyarapodási eredmények és az állatok külleme alapján végezték a magyar szakemberek. A vállalkozás tulajdonában levő 35 növendék bikaborjúból 18 került előállításra. A magyar egyesület szabályzatában leszögezték (és be is tartják!), hogy a vizsgálatra előállított állatok minősítését az ügyvezetőből, a tenyésztésvezetőből és legalább egy tanfolyamot végzett küllemi bírálóból álló bizottság végezheti a pontosan megfogalmazott törzskönyvezési szabályzat alapján, és az előzetesen kiadott ügyvezetői hozzájárulás birtokában. A teljesítményvizsgálatba a hét és kilenc hónapos kor közötti bikákat lehet beválogatni, legkevesebb hét bikaborjú sorolható a csoportba. A hizlalási időszak 120 és 210 nap közötti, a vezetőség általában 150 napot javasol. Indításkor és a befejező mérlegeléskor az egyesület képviselőjének is jelen kell lennie. A hizlalás időszakában az állatok tulajdonosának havonta mérlegelést kell végeznie, és az adatokat el kell juttatnia az egyesület ügyvezetőjéhez. A vizsgálat alatt álló 12–13 hónapos bikáknál mérik a herekörméretet is (legkevesebb 30 cm kell legyen). A hizlalási próbaidőszak lezárását követően, miután az állat betöltötte a 400. életnapját, minden beállított egyed küllemi bírálatra kerül. Az egyesület tenyésztési szabályzatában rögzítették a bikák tartási és takarmányozási technológiáját is. A hizlalási teszt ideje alatt kívánatos a napi 1400 grammos mérsékelt súlygyarapodás, 1700 gramm fölött már nemkívánatos (igaz, mértek napi 3000 gramm feletti súlygyarapodást is ennél a fajtánál – a szerző megj.). Alaptakarmány a széna, a siló és a szalma (nyári időszakban a legelő), a közepes mennyiségű takarmányabrak és az ásványi kiegészítők. Az abrakadagolás, hizlalás 2–3 hónapon át intenzívebb az egy éven felüli bikáknál, ekkor legjobb a napi 1700 grammos súlygyarapodást biztosító abrakolás, majd a tesztidőszak végéig az abrakadagot csökkenteni kell. A jobb spermatermelés és a lábszerkezeti problémák elkerülése végett a jövendőbeli tenyészbikákat nem szabad elhizlalni. Követelmény, hogy az állatok tartási körülménye a tesztelés során azonos maradjon, az állatok szabad kifutóval és fedett területtel egyaránt rendelkező istállóban, lehetőleg tízes csoportokban kerülhetnek elhelyezésre. Egyedenként legkevesebb 10 négyzetméter területet kell biztosítani. A tesztidőszak végén a magyar szakemberek eljönnek és elvégzik a tenyészbika minősítését és típusba sorolását, majd egy sor gyarapodási érték és küllemi tulajdonság figyelembevételével kiszámítják a tenyészbika úgynevezett tenyésztési „indexét”, amely a tenyésztési értéket tükrözi. Csak ezután kerülhet sor a bika tenyésztésbe vételére, a legjobb egyedek szaporítóanyagának fagyasztására mesterséges megtermékenyítés céljából.
A cégtulajdonosok remélik, hogy jó teljesítményűek lesznek a vizsgálatba befogott fiatal bikáik, és kiváló utódok születnek tőlük az ország minden részén.
Zalánba négy éve, a megyében elsőként importáltak charolais fajtájú vemhes üszőket és tenyészbikákat Magyarországról (összesen 60 darabot), azóta a behozatal többször is megismétlődött. Jelenleg az állatlétszám 190 körüli, időközben jó néhány tenyészállatot eladtak az országban. Már induláskor a törzstenyészeti cím elnyerésére összpontosítottak, úgy döntöttek, nem vágóállatokat állítanak elő, hanem a szaporulatot tenyészállatként értékesítik.
