Földünk legnagyobb szigete, a helybeliek nyelvén „az emberek földje” különleges világ, ahol az élet nemrég még teljesen a természettel való összehangolódást és küzdelmet jelentette, és ahol az ipari fejlődés áldásai és átkai még viszonylag újak. A térség sok felfedezni valót tartogat még, de varázsát csak az tudja átérezni, aki nem riad vissza a kényelmetlenségektől.
Természetesen a hegymászók is ehhez az emberfajtához tartoznak, és megtalálják a nekik szóló kihívásokat. Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat szervezője kétszer futott neki a sziget átszelésének: első ízben a korai tél visszaverte, másodszor azonban sikerült célba érnie. Erről az útról számolt be vasárnap este a sepsiszentgyörgyi érdeklődőknek a Székely Mikó Kollégium dísztermében.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki szakosztálya által szervezett előadások mindig sok hallgatóra találnak, ezúttal is telt ház fogadta a vendégeket, akik két filmet is hoztak. Mécs László ez alkalommal nem valamelyik csúcsról, hanem általában a hegyekről készített összeállítást, amelyben a földtől, a meghatározásoktól és a hegymászás fejlődésétől elrugaszkodva emelkedett az istenek lakhelyéül szolgáló magasságokba, amelyek valóságos és képletes oldalát is felvillantotta. Ezek után a laikusok számára is érthetővé vált, hogy mit kerestek a magyar sportolók Grönland kietlen, fagyott pusztáin, miért vállalkoztak ilyen „céltalan” feladatra... Kollár Lajos és két társa, Tarjányi István és Kiss Csaba 2001-ben, 30 nap alatt tette meg a 670 kilométeres távolságot a Dániához tartozó autonóm sziget keleti partjától a nyugati széléig, hóviharral, nappal, süppedő hóval, jeges patakokkal megharcolva, és indulástól érkezésig csak egymásra utalva. Útjukon nem kaptak külső segítséget, összes élelmüket, sátrukat és minden csomagjukat egy közös szánba – amely szükség esetén csónakként is szolgált – zsúfolták be, ez elé kötötték hámba magukat, így húztak, tapostak naponta nyolc órát. Az erről készült filmben több is van, ízelítőt nyújt a néhány lakost számláló „falvak” és pár száz lelkes „városok” hétköznapjairól, élelmiszerekkel együtt elhagyott amerikai kutatóállomásokról, és végül sok más is kiderült a kérdésekre adott válaszokból a fókahús ízéről, illetve az eszkimók mindent játékra fordító túlélési módszereiről is. A transzgrönlandi expedíció anyagi hátterének oroszlánrészét a Béres gyógyszergyártó cég biztosította, és ez nem volt kevés, Kollár szerint több kétszemélyes Himalája-útra is elég lett volna a támogatás.
