Negyed évszázaddal ezelőtt, az 1988-ban meghirdetett falurombolásra kívánta felhívni a nyugat-európai közvélemény figyelmét az a két ifjú, aki gyalog tette meg Budapesttől Párizsig az 1600 kilométeres utat.
A Kalotaszegről és Érmellékről származó fiatalemberek a diktatúra elől menekültek Magyarországra, de nem a könnyebb megélhetés, hanem a szolgálat vezette cselekedeteikben. Okos Márton és Juhos Gábor – akit manapság az autonómiáért futó sportolóként ismerünk – akkor is, most is ugyanazt a belső parancsot követte: tenni azért a közösségért, amelyből vétettek.
Mindezt a Negyedszázada gyalog vittük Erdélyt Európába című könyv bemutatóján is felelevenítette a szerző. Okos Márton azokat a dokumentumokat, újságcikkeket, fényképeket gyűjtötte egybe, amelyek a korántsem veszélytelen gyalogútjuk során születtek. Hiszen akkor még – 1989 nyarán a Securitate keze mindenhová elért – kevesen vették a bátorságot, hogy saját biztonságukat, sőt, életüket is kockáztatva adják tudtul a Nyugatnak a diktatúra szörnyűséges terveit. Ráadásul romániai magyarként, amit – főleg Franciaországban – alig értettek meg. Okos Márton apró részletekre, jellemző történetekre is kitérve mesélte el a könyvbemutatón útjukat, de szólt azokról az eseményekről, amelyek meghatározóak voltak közéleti tevékenységében, és amelyekről a kötet második részében is beszámol.
Menetelésük jelszavát a vezérlő fejedelemtől kölcsönözték: Istennel a hazáért és szabadságért. Okos Márton meggyőződéssel vallja, hogy a hittel elvégzett munka, az akkor kezdeményezett imalánc is hozzájárult a diktatúra bukásához, de következetes kiállásuk, szókimondásuk, tetteik ma is vállalhatóak.
