Tavasztól Å‘szig alkalmunk volt erdÅ‘n, mezÅ‘n frissen gyűjtött gombát fogyasztani. ValószÃnű, hogy akik télen is érzékelni akarják a vadon termÅ‘ gombák illatát, aromáját, folyamatosan gondoskodtak eltevésükrÅ‘l. Utolsó alkalmunk adódott az elmúlt esÅ‘s és enyhe nappalok után, hogy gombát találjunk, amit akár szárÃtva, akár nedves konzerválással tartósÃthatunk.
SzárÃtással leginkább a vastag húsú vargányákat szoktuk tartósÃtani, amelyek felszeletelve (3–4 mm-re) és felfűzve cérnára vagy rostára, szitára, de akár csomagolópapÃrra szétteregetve, meg-megforgatva a szárÃtásra alkalmas helyen, elvesztik nedvességtartalmuk nagy részét. Miután a gomba már nem hajlékony, hanem törékeny (ekkor már csak 12–16 százalék a nedvességtartalma), tegyük vászonzacskóba és függesszük fel, hogy járja a levegÅ‘. Tárolására sem műanyag zacskó, sem fémedény vagy üveg nem ajánlott (ezekben megromolhat). Ha fel akarjuk használni, miután lemostuk, fÅ‘zés elÅ‘tt tiszta ivóvÃzben áztatjuk, amÃg újra visszanyeri a frisshez hasonló formáját.
Teljesen a háziasszony elÅ‘zetes (családi hagyomány) ismereteitÅ‘l függ, ha a szárÃtás helyett a nedves tartósÃtást választja. Ebben az esetben a nedves környezetben mindig jelenlévÅ‘ és romlást okozó mikroorganizmusoktól kell megvédenünk gombánkat. Olyan konzerválóanyagokra van szükségünk, amelyek jól megÅ‘rzik, de nem ártalmasak az emberi szervezetre. Természetes alapanyagok a só, zsÃr, olaj, mesterséges, de nem ártalmas konzerválóanyagok: a szorbinsav, a benzoesav és a nátriumbenzoát. A szalicilsavat újabb kutatások szervezetünkre ártalmasnak tekintik, ezért nem ajánlják. Minden esetben meg kell fÅ‘zni (a forrástól még 15 percig) a gombát, egy liter vÃzhez 5 dkg sót adva, ezután az üvegbe rakott gombára kb. 1 grammnyi szorbinsavat teszünk, majd lekötve dunsztoljuk egy óráig, s miután a forró gÅ‘zbÅ‘l kivettük, két napig párnák között tartjuk. Ezután lehet szellÅ‘s, hűvös helyre rakni. ZsÃrban és olajban is szokták tartósÃtani az erdei gombát. Ezeket az eljárásokat vidékünkön ritkábban alkalmazzák.