„A medvekérdés is lassan olyan, mint az oktatás vagy a foci, mindenki ért hozzá, legalábbis széles körben hangoztat különböző véleményeket – sajnos, anélkül hogy e kijelentések valóságtartalmát ellenőrizné” – fogalmazott Bakk-Dávid Tímea a sepsiszentgyörgyi szakemberek találkozóján. A kérdéskörhöz Virág András, lapunk magyarhermányi olvasója szólt hozzá. Levelét, mert figyelemre méltó meglátásai vannak, egészében közöljük.
A Háromszék november 12-i számában olvastam Bokor Gábor cikkét. „A medve nem játék címmel Háttérbeszélgetések sorozatát kezdeményezte újságírókból és biológusokból álló csoport azzal a céllal, hogy a sajtó képviselői közérthető, tudományosan megalapozott tájékoztatást kapjanak a medvekérdésben.” Én, Virág András, ki itt születtem a 119. szám alatt Magyarhermányban, a Kakukkhegy alján, a medvék országának kellős közepén, itt éltem le eddigi 78 évemet, itt műveltem 8 hektár mezőgazdasági területet, engedéllyel rendelkező vadász voltam tíz éven át, elmondhatom, Magyarhermány területén mindig éltek medvék nagyobb vagy kisebb számban. A kommunista rendszerben nem beszélhettünk jogállamiságról, de a medvepopulációt kordában tartották, szaporodásukat korlátozták, a többletet minden évben kilőtték, ésszerűbben gazdálkodtak a vadállománnyal.
Ma, amikor jogállamról beszélünk, mely feltételezi a magántulajdon sérthetetlenségét, az államnak is szavatolnia kellene a magántulajdon védelmét. A tulajdonosnak kellene meghatároznia, milyen állatfajokat tenyészt saját területén és milyen számban. Engedélyünk nélkül sem az állatvédők, sem a környezetvédők nem telepíthetnek magánterületekre olyan fenevadakat, amelyek, mint például a medve is, mindent tönkretesznek abban a körzetben, ahol élnek. Lehasogatják, megsemmisítik gyümölcsfáinkat, tönkreteszik terményeinket, s ha őrzéssel próbálunk védekezni, saját magunkat sodorjuk bajba, veszélyeztetve életünket, mert a medve nem játék.
Kérdésem az, hogy kié a medve, ki a gazdája a magánterületeken? Javasolom, hogy az állatvédők és a környezetvédelem hasson oda, hogy a medve gazdája a medvét tartsa a saját területén, biztosítson olyan körülményt neki, hogy ne tudja elhagyni a területet, ahol tartani akarják. Szükség esetén biztosítson elegendő élelmet, gondoskodjék arról, hogy az ő állatai ne okozzanak kárt olyan embereknek, akik látástól vakulásig, hétköznap és ünnepnap egyaránt küszködnek a mezőn, hogy szerényen megélhessenek. Mert a vadak ezeknek a szerencsétlen embereknek teszik tönkre izzadságos munkájuk gyümölcsét.
Javasoljuk, hogy a medvék gazdája, ha itt, a Kárpát-kanyarban szeretné medvéit tartani, gyarapítani, és ehhez nincs elég saját területe, vásároljon, hiszen vannak olyan idős, magánterülettel rendelkező emberek, akik szívesen megválnak erdejüktől. Ez jól jönne a gazdának, mert kapna valami pénzt, és jól jönne a medvét tartó tulajdonosnak is, mert összegyűjthetné kóborló állatait, kialakíthatna egy medveparkot, ami jól is jövedelmezne, hiszen az unió minden országából jönnek vadászni, medvét látogatni is, csupán fel kellene készülnie, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzék, és tájékoztatót tudjon tartani a turistáknak. Mindjárt megoldódna békésen és hasznosan a kérdés. Jó lenne megfontolni ezt a javaslatot, mert a kóborló medvék a falvak határában tartózkodnak, veszélyt jelentenek gyermekeinkre és háziállatainkra is.
A medvék szokásairól bő ismerettel rendelkezem, mivel volt szerencsém több esetben is találkozni velük. Például ez év október 17-én este 11 órakor két gyönyörű, körülbelül kétéves kis medvét köszönthettem a kerítésem túlsó oldalán, egy méter távolságra tőlem ették az almát. Társalgásunk nem sokáig tartott, mert amikor észrevették, hogy felkapaszkodtam a kerítésre, nagyot bődültek, és úgy elrohantak, mintha puskából lőtték volna ki, de nem biztos, hogy ha nincs a kerítés köztünk, ilyen szárazon megúszom. A medve legtöbbször ijedtében támad, figyelmetlen, és ha valaki nagyon közel kerül hozzá észrevétlenül, rögtön támad, ez pedig nagyon veszélyes. (Magyarhermány, 2014. november 12.)
Tisztelettel, Virág András
