Az 1989. decemberi események után a Szabad Román Televízió csupán ideig-óráig működött szabadon, ezen belül hosszabb ideig a magyar adás. Előbbit a hatalom ellenőrizte, utóbbi tartalmába a hazai magyar politikum szólt bele. Ez nem újdonság, de a Román Televízió magyar adásának 45 éves születésnapi ünnepségén Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében érdekes dolgok hangzottak el.
Miután a román adás teljesen a hatalom ellenőrzése alatt állt, a magyar adásból értesülhettek a nézők sok olyan eseményről, amelyről a román kollégák hallgattak. A magyar adás kényes kérdéseket is felvetett, mint például Marosvásárhely fekete márciusa. A vasárnapi sepsiszentgyörgyi rendezvényen néhány riportból bejátszottak részleteket. Tófalvi Zoltán anyagából kiderült, az 1990. márciusi események a köztudottnál korábban, március 9-én kezdődtek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatói és a velük szolidarizálók néma ülősztrájkjával, mellyel a magyar nyelvű oktatásért tüntettek. Koczka György az összevert Mihăilă Cofariuval készített interjújából fény derült arra, hogy az ortodox pópa a vasárnapi istentiszteleten már felkészítette a Görgény-völgyi románokat, hogy a következő napok valamelyikén, amikor megszólalnak a harangok és a tanács épületén búg a sziréna, gyülekezzenek, mert viszik őket Marosvásárhelyre rendet teremteni. A megbüntetett Cseresznyés Pállal Galbács Pál készített börtönriportot. Az is adásba került. Viszont a marosvásárhelyi eseményekről Simonffy Katalin által készített tényfeltáró riportnak tíz évet kellett várnia, amíg bemutathatták. Ha az idejében lement volna, minden bizonnyal nem azt kürtöli világgá az eseményeket kivizsgáló parlamenti bizottság, hogy egyaránt vétkesek a románok és magyarok is, mondotta a szerkesztő. Elhangzott, Verestóy Attila szenátor állíttatta le a riport közlését.
A magyar szerkesztőség kezdetben maga döntött az alkalmazásokról. Ám 2000-ben, amikor előléptetésről volt szó, a szerkesztőséget meg sem kérdezték, a tévétársaság igazgatótanácsának magyar küldötte (a vezetőtanácsba a parlamenti pártok delegálnak tagokat – szerk. megj.) szervezte meg a vizsgát, s a bizottságban egyetlen kolléga sem kapott helyet. Egy magyar bizottsági tag érdeklődött, miben is segíthet, mások csak akkor méltóztattak a tizenegyedik emeleti vezetőségi irodából alászállni a kilencedik emeleten működő magyar szerkesztőségbe, ha külön meghívták őket.
Az ünnepségen felszólalók azt kívánták az ünneplő magyar adásnak, hogy politikai befolyás nélkül folytathassa közszolgálati hivatását.
