Zsuffka Károly
A Krassó-Szörény megyei Újmoldovában született 1910. július 9-én. Édesapja, Viktor iskolaigazgató, édesanyja Pornói Franciska. Károly Budapesten érettségizett 1928-ban, majd beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Fe­lesége, Stasney Camilla banktisztviselő.
Tanulmányai mellett az atlétikának hódolt, nagyszerű rúdugróként viselte a Magyar Atlétikai Club mezét. Edzői: Bozsik István, Somfay Elemér és Farkas Mátyás. Tehetségére, felkészültségére vall a tény, hogy 1934 és 1942 között – egy kivétellel (1938) – minden magyar rúdugróbajnokságot megnyert (3,40 m és 4,00 m közötti eredményekkel). 1940-ben átírta a korábban felállított országos csúcsát – 4,05 m –, az új rekordja: 4,10 m. Közben részt vett két Európa-bajnokságon és egy olimpián. Na de vegyük sorra: 1934-ben az első Európa-bajnokságon, melyet Torinóban rendeztek, 3,90 m-es teljesítményével az igen előkelő negyedik helyen végzett. Két évvel később, 1936-ban a berlini olimpiai játékokon ostromolta a magasságot. Jól, hiszen kerek 4 méteres eredményével olimpiai pontot érő hatodik helyen zárt. Újabb két esztendő múlva a párizsi Európa-bajnokságon indult el, de sajnos sérülés miatt a verseny feladására kényszerült.
Jogi tanulmányai mellett sportoktatói tanfolyamot is végzett. Tanítványa volt a nyolcszoros bajnok Homonnay Tamás, a háromszoros bajnoki győztes Zsitvay Zoltán.
A második világháborút követően, 1945-ben családjával együtt kitelepedett az Egyesült Államokba. 2001 júniusában hunyt el San Franciscóban. A kilencszeres magyar bajnok (nyolcszor egyéniben, egyszer csapatban), a kétszeres csúcstartó, a remek edző, az olimpiai pontszerző és Európa-bajnoki hatodik helyezett felejthetetlen emléket hagyott maga mögött.

Török Zoltán
Evezős. Gyergyótölgyesen született 1899. augusztus 12-én. Az evezőlapátok kezelését szülőföldjén nem tanulhatta meg, a technika elsajátításában viszont segítette a Budapesti Pannónia Evezős Club, melynek színeiben többször – egészen pontosan tízszer – nyert magyar bajnokságot, az elsőt 1922-ben a kormányos négyesben. Még ebben az évben részt vett a barcelonai Európa-bajnokságon, ahol bronzéremért állhatott dobogóra a nyolcas hajó legénységével: Keresztes H. István, Józsa László, Wick Lajos, Kirchknopf Ferenc, Szendeffy István, Török Zoltán, Jesze Kálmán, Hautzinger Sándor + Koch Károly. A következő esztendőben a comai Európa-bajnokságon a kormányos négyes – Wick Lajos, Hautzinger Sándor, Török Zoltán, Muhr Károy + Koch Károly – vitte fel a dobogó harmadik fokára. A két bronz­érem után érthető, ha titokban a párizsi olimpiai játékok (1924) sikeres szereplésében reménykedett. Az olimpián is a kormányos négyessel – Wick Lajos, Hautzinger Sándor, Szendeffy István, Török Zoltán + Koch Károly – szállt vízre, de sajnos a reményfutamban búcsúznia kellett. Nagy elkeseredésre nem maradt ideje, hiszen következett az 1925-ös prágai Európa-bajnokság, s ezen a kormányos négyessel – Wick Lajos, Haut­zinger Sándor, Blum Béla, Török Zoltán + Koch Károly – ezüstérmet szerzett. Hosszabb szünet állt be nemzetközi szerepléseinek sorában, s csak az 1928-as amszterdami olimpiára tért vissza az evezős pályára. Amsz­terdamban is a kormányos négyessel – Hautzinger Sándor, Bartók László, Blum Béla, Török Zoltán + Zoltán Béla – versenyzett. A versenysorozat első fordulójából továbbjutott a magyar hajó, következett a második forduló reményfutama, s ezen – akárcsak négy évvel korábban Párizsban – kiestek Törökék. Újabb szünet következett, majd az 1931-es párizsi Európa-bajnokság, melyen a magyar nyolcas (Domokos Pál, Gyurkóczy Károly, Klima Kornél, Bartók László, Blum Béla, Ballya Hugó, Szabó László, Török Zoltán + Zoltán Béla) – akárcsak kilenc évvel korábban Barcelonában – bronzérmes lett. Volt már ezüstérme, bronzérme (több is), viszont hiányzott az arany. Ennek megszerzésében segített az 1932-es belgrádi Európa-bajnokság. Itt kormányos nélküli hajóval – legénysége: Bartók László, Gyurkóczy Károly, Szabó László, Török Zoltán – versenyzett Török, és kitűnően, hiszen aranyérmet nyert a magyar együttes. Török Zoltán az 1933-as budapesti Európa-bajnokságon búcsúzott a kontinentális versenysorozattól. A Bartók László, Kauser Árpád, Szymiczek Alajos, Török Zoltán alkotta négyes érem nélkül zárta a versenyt.
Török Zoltán Budapesten fejezte be versenyzői pályafutását, és a magyar fővárosban hajtotta örök nyugovóra fejét 1970. február 12-én. Két olimpiai, hat Európa-bajnoki szerepléssel, egy arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel távozott.

Jelenffy-Tóth Zoltán
Sportlövő. 1876. október 26-án született Máramarosszigeten. Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte, majd érettségi után a Ludovika Akadémia növendéke lett, s elvégezte az akadémia tisztképző négy évfolyamát 1895 augusztusában. A tisztképző elvégzése után a nagyváradi Magyar Királyi 4. Honvéd Gyalogezredben kezdte meg tiszti pályafutását századosként. Nagyváradi szolgálata mellett a borosjenői, majd a gyulai alegységben is szolgált. 1898-ban élelmezős tiszti tanfolyamot végzett Temesváron, ezt követően Jász­berényben, valamint Egerben teljesített szolgálatot. Ahogy a katonaságban megszokott volt, újabb és újabb helységek fogadták hosszabb-rövidebb időre a századtisztet, mint például Miskolc, Sátoraljaújhely, Szabadka, Szeged, Zombor.
Kitűnő katona és remek sportember volt. Sokoldalúan képzett sportember, hiszen nagyszerűen úszott, tornászott, kerékpározott, és sífutásban is felfigyeltek rá. És akkor még nem említettük a céllövést, pedig ebben a sportágban vett részt az 1912-es stockholmi olimpiai játékokon. A svéd fővárosban több számban is versenyre állt: a revolver és pisztoly 50 méteres számában 348 körös teljesítménnyel az 52., a hadipuska összetett egyéni 300 méteres számában 718 (187+241+290) találattal a 69., a hadipuska 600 méteres számában 54 találattal a 78., a hadipuska 300 méteres számában 48 (33+15) találattal a 87. helyen zárt. Az érmek tehát elmaradtak, de az olimpiai játékokon a részvétel a fontosabb.
Jelenffy-Tóth Zoltán halálának ideje, helye ismeretlen.

Sajgó Pál
1922. április 28-án született Gyergyószent­miklóson, ott, ahol a legenda szerint minden srác síléccel a lábán születik, ha már Csík­szeredában lábukon korcsolyával, kezükben hokibottal jönnek világra az újszülöttek. A legenda szerint... Mint sífutó a Gyergyó­szentmiklósi Sport Egyesületben kezdte pályafutását 1940-ben, a háború teljében. A nagy „felszabadulás” (1944. augusztus 23.) már Magyarországon érte, méghozzá Pécsen, ahol asztalosmesterséget tanult, mestervizsgát is tett, mint sportoló a Pécsi Lokomotív színeiben képezte tovább magát, készült a nagy befutásra. Két évet töltött a Lokomotívnál, aztán felment Budapestre a Bástyához. Mint Bástya-versenyző nyerte az első magyar bajnoki címet 1952-ben a sífutás klasszikus stílusú rövid távján (18 km), ezt a címet aztán még hat követte egyéniben és hét csapatban, a hosszú távon (szabad stílusú 50 km) egyéniben négyszer, csapatban nyolcszor állhatott fel a bajnoki dobogó legmagasabb fokára. 1952-ben részt vett az oslói téli olimpiai játékokon, ahol az 50 km-es sífutásban 4:38:34.0 órás teljesítménnyel a 27. helyen érkezett célba – itt hadd jegyezzük meg, ez a táv világbajnoksági szám is volt –, a 18 km-es távon pedig az 53. lett (ideje: 1:13:25.0 óra). Két évvel később rajthoz állt a finnországi Falunban megrendezett világbajnokságon, ahol a váltóban a 13. helyet szerezte meg a magyar csapat, egyéniben pedig 15 km-es távon a 60. helyen érkezett célba (ideje: 1:02:24.0 óra). 1960-ban Squaw Val­leyben, a második olimpiai szereplésén a sífutás mellett sílövészetben (biatlon) is rajthoz állt. A sílövészet 20 km-es távján a 26. (ideje: 2:02:27.3 óra), a sífutás klasszikus stílusú 15 km-én a 34. (ideje: 57:02.9 perc) helyen zárt. Következett az 1962-es zakopanéi világbajnokság, ahol három számban versenyzett: a váltóval 15.-ként, a rövid távon (15 km) 45.-ként és a 30 km-es számban 55.-ként érkezett célba. A világversenyek közben és után a hazai bajnoki éremosztozkodásban folytatta sportpályafutását és az aranyérmek gyűjtését. Hétszer állt fel a dobogó tetejére, és egyszer vehetett át ezüstérmet. Pályafutása során 37 országos bajnoki címet szerzett – részt vett a járőrversenyeken is, itt hatszor nyert aranyérmet. Ma Budapesten él.