Szekeres Attila
Miért állított meg, uram? – kérdi a gépkocsivezető a közlekedésrendésztől. Találok én valamit – érkezett a válasz, majd a rendőr tüzetesen átvizsgált mindent, s talált is valamit, amiért bírságot rótt ki. És ez nem vicc, megtörtént eset.Valahogy így állunk a kézdivásárhelyi fekete zászlós üggyel is. Itt is büntetni akarnak, csak nincs meg a jogalap. De találnak. Ha nem is lesz szilárd, alkalmazni fogják, s azt mind perelhetik és fellebbezhetik, a román igazságszolgáltatás nem fogja eltörülni. Legalábbis az eddigi tapasztalatok erre engednek következtetni.
Nagy felháborodást keltett a román sajtóban, hogy Románia nemzeti ünnepe alkalmából fekete zászlókat tűztek ki egyes kézdivásárhelyi épületekre. Rögtön a „vétkesek” megbüntetéséért kiáltottak. Kiderült, nincs jogalap, az állami rendőrség nem járhat el. Aztán precedens után kutattak, s találtak. Mégpedig a tavalyi marosvásárhelyi példát, amikor a Néppárt székházán lobogó székely zászlót reklámanyagként kezelve rótt ki bírságot a helyi rendőrség. Most is erre hivatkoznak, de csak a helybeli polgármesteri hivatal, a felügyelete alá tartozó helyi rendőrség vagy az építkezési felügyelőség állapíthatja meg, hogy netán „törvénytelenül tűzték ki a reklámzászlót”. A prefektus bizottságot állít fel az eset tanulmányozására.
Helyeseljük vagy sem, elítéljük, avagy nem, egyesek kinyilvánították: számukra gyásznap az, ami másoknak ünnep. Egyeseket sért a fekete zászló, másokat meg az, amit december 1-jén határoztak Gyulafehérváron, vagy az, hogy az 1918-ban elfogadott nyilatkozat bizonyos részeit nem tartják be. Jelesül azt, hogy teljes nemzeti szabadságot ígértek az együtt lakó népek számára. Minden népnek joga van a maga kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebléből választott egyének által – mondták ki, csakhogy a mai napig nem tartották be. A fekete zászló csendes véleménynyilvánítás volt. Állítólag szabad a véleménynyilvánítás a 21. századi Európa uniós államában.
A törvényhozás igyekszik szigorítani, hogy ami nem román nemzeti lobogó, annak használata bűncselekményszámba vehető legyen. Sarkítva, de feltehetjük a szónoki kérdést: mi lesz a gyászolókkal? Kérvényezni kell majd, hogy temetéskor fekete „reklámzászlót” használjunk?! Nemcsak nekünk, hanem román polgártársainknak is. Vagy netán csak nekünk?
Érdekes, a gyászlobogók használata miatt háborgók nem találnak semmi kivetnivalót abban, hogy magyar nemzeti ünnepen egyesek román nemzeti színekkel provokálnak. A saját országomban akkor és ott teszem ki nemzeti lobogómat, amikor és ahol akarom! – magyarázza egyik. Hát másnak, akinek szintén saját hazájáról van szó, s éppenséggel nem román nemzetiségű, nem szabad piros-fehér-zöld vagy kék-arany-kék lobogót, netán tiszta fekete zászlót kitűznie?!
