Sikeresnek ítélték az idei Gábor Áron Emlékévet a szervezők a tegnapi kiértékelőn, bár néhány kellemetlen esemény is tarkította a sorozatot. A Gábor Áron Ünnepet Rendező Bizottság a megyeházán tartotta utolsó ülését, és dolga végeztével visszaadta mandátumát. Kovászna Megye Tanácsának nevében Tamás Sándor elnök köszönetet mondott a szépen alakult rendezvényekért. A testület tiszteletbeli elnöke, Egyed Ákos történész, akadémikus levélben küldte el összegzését, ügyvezető elnöke, Váry O. Péter felelevenítette az emlékév momentumait és a bemutatta az alkalomból született kiadványokat.
Váry O. Péter vetített képes összefoglalójában ismertette: a rendezvénysorozat kezdetét a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban március 9-én megnyitott ünnepi tárlat jelentette, március 11-én megtartották a Zúg március szónokversenyt, a Vigadó művelődési házban március 12-én Gábor Áron-szavalóversenyt szerveztek, március 14-én a Molnár Józsiás Általános Iskola Gábor Áron című történelmi vetélkedőt tartott. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban március 14-én megnyílt A szabadságharc ereklyéi című kiállítás, március 15-én a központban felavatták a Gábor Áron életét bemutató képregényből álló körképet. Ezt augusztus végén Kézdivásárhelyre költöztették. Kézdivásárhelyen a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ április 4–5-én médiainfó versenyt szervezett. A Bod Péter Megyei Könyvtár és a Europe Direct Információs Központ által meghirdetett Könyvkaland vetélkedő első helyezettjei április 22–26. között Heves megyei jutalomkiránduláson vettek részt. Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban május 22-én tudományos konferenciát tartottak 200 éve született Gábor Áron, a székely tüzérség megteremtője címmel. A rendezvény fővédnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt. Az idei huszártoborzó a Gábor Áron-év jegyében zajlott június 20–22. között, állomásai: Dálnok, Albis, Csernáton, Ikafalva, Futásfalva, Torja és Kézdivásárhely. „Szólok hozzátok, legények, búcsúzzatok kedveseitektől, hisz a cári sereg közeledik Kökös felől. Holnap a kökösi hídnál elálljuk az útját, és elporoljuk rajta a cári gúnyát” – szólt Költő Norbert toborzója. Gábor Áron halálának 165. évfordulóján, július 2-án a kökösi emlékműnél emlékeztek meg az őrnagyról, majd július 31-én Eresztevényben a hős alkalomra restaurált síremléke mellett felavatták az Emlékezés Erdejét, mely mára 27 kopjafásra nőtte ki magát. Augusztus 9–10-én a gidófalvi hagyományőrző huszárok Gábor Áron nyomában Kökösről Szemerjára vonultak, majd a Pacén emlékeztek Gábor Áronra. Augusztus 22-én megjelent Románia Hivatalos Közlönyében a kormányhatározat, mely hivatalosítja, Gábor Áron ágyúja a Székely Nemzeti Múzeumban marad. Kézdivásárhelyen augusztus 29-én bemutatták a Miénk itt a tér színpadi produkciót, az Incze László Céhtörténeti Múzeumban másnap megtartották a Gábor Áron, a székely nemzet hőse konferenciát. Október 11-én a Csíki Székely Múzeumban állították ki az ágyút, mely később visszatért helyére, a Székely Nemzeti Múzeumba. A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében október 18-én tudományos ülésszakot szerveztek, és bemutatták az Ágyúba öntött harangok című tanulmánykötetet. Baróton az Erdővidék Múzeumában november 18-án avatták a Miniatűr történelem című kiállítássorozat idei tárlatát, mely ezúttal saját ólomkatona-kiállítás: az 1849. július 2-i, ún. kökösi csatát bemutató terepasztal, valamint a Gábor Áron sebesülése című dioráma. Bereckben november 23-án hangversenyt adott a szentegyházi Gyermekfilharmónia és Gyermekkórus. Sepsiszentgyörgyön november 24-én díjazták a Gábor Áron 200 című irodalmi pályázat dobogósait, és megtartották a nyertes pályamű, Pruzsinszky Sándor Vasmenyasszony című drámájának felolvasószínházi előadását. November 26-án a berecki művelődési központban Gábor Áron-emléksarkot avattak. A Gábor Áron Emlékév zárását a hős 200 éves születésnapján, november 27-én tartották Bereckben.
Az emlékévhez szerencsésen társult a Háromszék Táncegyüttes Gábor Áron című táncszínházi előadása, melyet mintegy hússzor adtak elő Székelyföld városaiban és Budapesten a Nemzeti Táncszínházban is. Deák Gyula, a társulat igazgatója sajnálatát és értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy Kolozsvár nem volt kíváncsi a sikeres produkcióra, még ingyen sem igényelték a magyar napok szervezői. Az igazgató bosszúsan elevenítette fel a záróeseménynek szánt berecki előadás kudarcát, amikor a terem fűtetlensége miatt nem léphettek színpadra. Lakatos Mihály, Magyarország sepsiszentgyörgyi kulturális központjának vezetője a meghirdetett irodalmi pályázat kapcsán jegyezte meg, úgy látszik, az erdélyi íróknak nincs mondanivalója a Gábor Áron-témakörben, s igencsak meglepődött azon, mily kevesen voltak kíváncsiak a nyertes pályamű, egy új, Gábor Áronról szóló dráma bemutatójára. Damokos Csaba designer furcsállotta, ahogyan szellemi termékét, a körképet megkérdezése nélkül vitték el Kézdivásárhelyre, és nem megfelelően állították ki. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója örvendetesnek tartja, hogy sok esemény vidékre költözött, de ezekhez általában nincs megfelelő infrastruktúra, van itt még tennivaló.
Tamás Sándor összességében sikeresnek értékelte az emlékévet, s ez abban is lemérhető, hogy az események újabb rendezvényeket generáltak különböző településeken. A Román Postát is sikerült meggyőzni, emlékborítékot, március 15-én emlékbélyegzőt adott ki. Váry O. Péter hozzátette, nagyon sokan használták, de voltak, akik kihasználták az emlékévet. Bemutatta a tanulmánykötetet, a Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent népszerűsítő füzeteket, Földi István regényének újrakiadását, a kompaktlemezt és népszerűsítő kisfilmet.
Egyed Ákos levelében meggyőződését fejezte ki, hogy az emlékbizottság munkája sikeres volt: ma sokkal többen és sokkal többet tudnak Gábor Áronról, mint korábban bármikor. Különös fontosságúnak tartja az Ágyúba öntött harangok tanulmánykötetet, amely – mint fogalmaz – hosszú ideig megkerülhetetlen lesz mindazok számára, akik tudományos szándékkal vagy méltó publicisztikai hozzáállással foglalkoznak Gábor Áron életével és tetteivel. A kötet legfőbb mondanivalója az, hogy Gábor Áronnak döntő szerepe volt abban, hogy Háromszéknek 1848–1849-ben sikerült a magyar szabadságharc keretében kivételes történelmi szerepet vállalnia és teljesítenie. Gábor Áron nemcsak Háromszéknek és Székelyföldnek, de az egész magyar történelemnek olyan szolgálatot tett, amellyel kiérdemelte a magyar nemzet hőse címet. Talán nem túlzás ma azt mondani, hogy Gábor Áron jelképezi az igazi székely alkotóerőt és helytállást – írja Egyed Ákos, hozzátéve, példájából erőt meríthetünk, amikor napjainkban Háromszéknek újra bizonyítania kell az ő jelszava szerint: a szülőföld védelme mindenekfelett való nemzeti közügy.
