Nem kell megszólalniuk a különböző anyagból készített manóknak, a nemez-Máriának és -Jézuskának, a tobozfiguráknak – mégis érezni azt a szabad nevelési szellemiséget, amit szeretettel, sok lélekkel belegyúrnak évről évre a Waldorf-tagozatos gyermekek, tanítóik és szüleik.
A dióhéjba öntött viaszgyertya lángjánál, a papírból hajtogatott ablakdíszek, karácsonyfára való szalmaköltemények társaságában, a sült tököt és házi mézes pogácsát kóstolva sokaknak jut eszébe a húsz évvel ezelőtti első adventi Waldorf-bazár, majd a többi, amit az óvodai csoportok szerveztek kitartóan – a diákok pedig akkor, amikor éppen nem szünetelt ez az alternatív oktatás a sepsiszentgyörgyi iskolákban. Tegnap a Tein Teázóban jelenlegi és egykori Waldorf-tanítványok, pedagógusok és szülők örvendtek az adventnek, amelynek lényege elsősorban nem a kézművesportékák értékesítése volt, hanem a közös várakozás és annak élménye, hogy együtt teremtették meg a csodát. (fekete)
.jpg)
