Az új év talán új kezdet is egyben, ha a sors becsuk egy ajtót, akkor kinyit valahol egy másikat – vagy ez csak egy jó kis közhely, amit ilyenkor módfelett nagy örömmel használunk? Mindenesetre szilveszterkor, magunk után hagyva az óévet, elbúcsúzunk a múlt dolgaitól, köszöntjük az új évet, és nyitottak vagyunk az új kihívásokra is.
Ez minden évben a legek ünnepe, a legmókásabb, legzajosabb, ekkor a legnagyobbak elvárásaink, ekkor bontakozunk ki leginkább, ez a „legtűzijátékosabb”, és miután éjfélt üt az óra, ez a legújabb is a következő évben.
A szilveszter az óév utolsó, az új év első napja – már nem ez az év, de még nem a másik. A két nap közötti éjszaka ide se tartozik még, de oda se már – ezért ez a köztes állapot igazán kedvez a rontásoknak és varázslásoknak. Ebből adódik az a rengeteg babona, szokás és praktika, amit az idősebbek – de nem csak! – talán még mai napig is hisznek, s előszeretettel alkalmaznak. Ezek közé tartozik például, hogy ilyenkor mindenki odafigyel cselekedeteire, kerüli a veszekedést, a haragot és mindenféle kártékony tevékenységet, ugyanis ez meghatározhatja a következő esztendei viselkedésüket. Ezért is nem szokás ilyenkor kölcsönadni, kivinni a szemetet, teregetni vagy baromfit fogyasztani (mert az hátrafelé kapar) – ezek mind megfosztanak a szerencsénktől. Ildomosabb tehát sertéshúst lakmározni, lencsét tömni a zsebbe, patkót tenni a küszöbre vagy éppen aranyszalagot tűzni a bejárathoz, netán a nyírfaágseprűt az ajtó mögé állítani seprő részével felfelé, ekkor biztosak lehetünk a szerencsénkben. De ha ennél is jobban be akarjuk biztosítani magunkat az új évre, semmiképp nem szabad elhalasztani az aranyvízben való mosakodást. A hiedelem szerint a legényeknek kellett elsőként vizet hozniuk a kútból. Ez az aranyvíz, melybe beletették a legnagyobb fémpénzt és egy nagyon szép almát, majd a vízzel kint, a szabadban mosakodott meg az egész család. A fémpénz a munka általi gazdagságot jelentette, az alma egészséget, szépséget. Mosakodás után az almát annyi darabra vágták, ahány családtag volt, és elfogyasztották, hogy a család egész évben összetartó legyen.
Mindezek mellett meg kell említenünk a különféle jóslásokat is. Az időjárást előrejelezhette egész évre egy fej hagyma tizenkét réteg héja vagy ugyanennyi cikk fokhagyma. Ezekbe sót tettek újév napján, mindenik egy-egy hónapot jelölt. Amelyikben másnap megnedvesedett vagy elolvadt a só, az csapadékos időt jelentett arra a hónapra. A meteorológiai jóslások mellett voltak bizony szerelmi jövendölések is, mint például az ólom- vagy viaszöntés. De nem maradhatott el a gombócfőzés sem, amikor is a fiatal leányok tizenhárom gombócból tizenkettőbe egy-egy papirost bújtattak különböző férfineveket írva rájuk, s főzéskor a legelőször felszínre jött gombócban levő név utalt a leány jövendőbelijére. De ha az üres gombóc jött fel elsőként, abban az évben nem számíthattak esküvőre.
Ezek mind szép, mókás népi szokások, hiedelmek, az említettek mellett még számtalan létezik, és bizonyára akad olyan is, mely már feledésbe merült. Mindenkinek szívügye hinni bennük és megtartani.
Ha viszont már nyakunkon az új év, érdemes említést tenni a fogadalmakról is, melyeket manapság egyre többen egyre nagyobb előszeretettel tesznek. Fűt-fát megígérnek saját maguknak, azonban a legtöbb esetben igencsak nehéz ezeket betartani. Szilveszter éjszakáján az emberek buzgón teszik az ígéreteket, a lelkesebbek egy-kettőt meg is tartanak – de a legtöbb már másnap a múlté. Talán ezzel sincs semmi baj, hisz mindannyian emberek vagyunk. Tegyünk hát bátran szilveszteri fogadalmakat, de igyekezzünk megtartani is azokat, ahogyan szép népi hagyományainkat is.
Ne feledjük: az új évben mindig férfinek kell elsőként belépnie a házba, az ünnepi asztalra tett dió és mák elűzi a rontásokat – na és persze mindenkinek jó étvágyat a lencseleveshez és a malacpecsenyéhez!
Kolumbán Zenge
.jpg)
