Az örökzöld növények télen is levelesek, ami azért gond, mert a hóterhelés az ágak leszakadását is eredményezheti. A kisebb példányokat kössük össze zsineggel, így a hó lecsúszik róluk. A nagyobbak ágairól rázzuk le a frissen ráhullott havat. Ha a hó már egyszer megolvadt, és újra visszafagyott, már ne seperjük le az örökzöldekről, mert az számos sérülést okoz a tűleveleken. Emiatt tavasszal elpusztulhat a fa. A jég okozta sérüléseken kipárolog a víz, így kiszárad a fa, ami általában pár hónap után lesz csak látható.
A gyümölcsfákat télen csak fagymentes időben metsszük, és ne feledkezzünk meg a fertőtlenítő lemosó permetezésről, mert tavaszig a metszési sebek nem gyógyulnak be, és fertőtlenítés híján, mint nyitott kapukon jutnak be a kórokozók a fa szöveteibe.
A tél tökéletes időpont a kiszáradt vagy valamilyen okból feleslegessé vált fák és cserjék kivágására. A nagyon magas, terebélyes fák eltávolítását célszerű szakemberre bízni, de a kisebbeket a család férfitagjai is kivághatják. Először az ágakat kell lefűrészelni, azután körülásni a fa tövét és a törzs mozgatásával minél nagyobb gyökérkoronát kiszabadítani a földből. A főgyökereket lehetőség szerint ki kell szedni, mert rajtuk káros penészgombák telepedhetnek meg.
A dió-, cseresznye-, körtefák törzse értékes ipari faanyag, amit érdemes értékesíteni.
A tűzifának való vastag ágakat és törzset fűrészeljük 30 cm-es darabokra. A tűzi­fát is fedett, védett helyen kell tárolni, különben gyorsan nedvesedik, korhad.
A kivágott gyümölcsfa helyére ugyanolyan csemetét (pl. kajszi helyére kajszit) semmi esetre ne ültessünk!
Lehet vágni a fák száradt, illetve a közlekedést akadályozó ágait is, vigyázva arra, hogy csonkok ne maradjanak, mert ezek bekorhadnak, és idővel a helyükön odvak keletkeznek. A fűrészelt és simára faragott sebfelületeket ne felejtsük el bekenni sebvédő anyaggal! Ezt a műveletet ajánlatos egy-két alkalommal megismételni.

(Forrás: www.kertpont.hu)