Csanády Andrásné Bodoky Ágnes, a magyar anyagtudományi szakma kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa felidézte, hogy Ganz Ábrahám a 19. századi magyar ipari fejlődés fellendítésének meghatározó személyisége, gazdasági sikereit legfőképpen a korabeli vasúti kerekek korábbiaktól eltérő, jobb minőséget és tartósságot szavatoló technológiájának kidolgozásával és e technológia megújításával érte el. Az Egyesült Államokban már korábban alkalmazott kéreg­öntés eljárását tökéletesítette, szabadalmaztatta, és ezzel hódította meg az európai kontinens piacait. „Ganz Ábrahám legsikeresebb alkotásának, a kéregöntésű vasúti keréknek napjaink életminőségét alakító anyagtudománya szempontjából is van aktualitása” – mutatott rá a szakember.
Réthelyi Miklós, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja ismertette Ganz Ábrahám életútját, majd megjegyezte: a vasöntőmester élete és munkássága korszakoktól függetlenül „ragyogó példakép minden, a környezetéért, vagyis a világunkért felelősséget érző ember számára”.
Ganz Ábrahám 1814. november 6-án született a svájci Unter-Embrachban kilencgyermekes kántortanító családjában. Előbb ácsmesterséget, majd Zürichben öntészetet tanult, később öntőinasként húszéves korától számos német, francia, olasz és osztrák gyárban szerzett tapasztalatot. 1841-ben jutott el Pestre, ahol részt vett a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalmi Társulat gőzmalmának gépszerelési, öntödei munkálataiban, majd első öntőmester, később a gépészeti részleg vezetője lett. 1843-ban egy üzemi balesetben fél szemére megvakult, a kártérítésből és a cég nyereségéből kapott részesedéséből indította be önálló vállalkozását.
Első műhelyét Budán, a mai Bem József utcában nyitotta meg 1845-ben. Kezdetben főleg öntöttvas használati tárgyakat készített, de a Lánchídhoz is szállított elemeket, kereszttartókat és tartóoszlopokat. Üzeme 1846-ban a harmadik pesti iparmű-kiállításon öntöttvas kályháival a kiállítás ezüst- és József nádor bronzérmét nyerte el.
A szabadságharc alatt már hatvan munkása volt, ágyúkat és ágyúgolyókat gyártott a honvédseregnek, 1853-ban pedig kísérleti jelleggel vasúti kocsikerekeket kezdett készíteni az angol John Burn által feltalált kéregöntéses technika felhasználásával. 1855-ben az egész Habsburg Birodalom területére kizárólagos jogot kapott a kéregöntésű öntvények készítésére, a továbbfejlesztett technikát egy év múlva szabadalmaztatta. Ganz a kerekeknek a sínnel érintkező, gyorsan kopó részeit antimonos kezeléssel igen keményre edzette, ezzel sokszorosára növelte élettartamukat. Termékeit a Monarchián kívüli országokba is exportálta, az 1867-es kiegyezésig mintegy százezer vasúti kereket szállított 59 vasúttársaságnak.
Öntödéje idővel lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, s országos gyár minősítést kapott. 1863-ban Ferenc József uralkodó koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, 1865. június 8-án pedig személyesen is meglátogatta az üzemet. Ganz gyártmányaival az 1855-ös és 1867-es párizsi, az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon ezüstérmet nyert.
Munkásaiért felelősséget vállaló gyáros volt, sokat fordított szociális célokra. Üze­mében Magyarországon akkor egyedülálló nyugdíj- és betegpénztárt létesített, svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta. 1867. december 15-én, 53 éves korában öngyilkos lett: levetette magát a pesti Duna-parton álló, Ybl Miklós által épített palotájának függőfolyosójáról. Első gyárában 1964-ig folyt termelés, az épületben 1969-ben Öntödei Múzeumot létesítettek.