Mintegy négyszáz torokból szállt fel tegnap délután a magyar himnusz a sepsiszentgyörgyi prefektúra előtt, ez az előző, első napi éneklő csoport három-négyszerese. Nem csupán a város lakói álltak ki a térre, a környező falvakból is jöttek jó néhányan – többen munka után, az óvodából hozott gyermekkel, mások nyugdíjas szülőkkel.
A Magyar Férfidalárda testületileg jelent meg, és a magyar zászló mellett egy fekete lobogót is hoztak, utóbbin egy román dalból – a bukaresti Egyetem téren 1990-ben közel két hónapig tartó kommunistaellenes „köztársaság” himnuszából – vett idézet szerepelt románul és magyarul: Istenem, gyere, segíts rajtunk, nézd, mi maradt az emberből.
A magyar himnuszt a jelenlevők négyszer énekelték el, egyszer pedig Gazda Zoltán színész elszavalta. Az imádkozást a kilyéni református lelkész, Egyed Kolumbán László vezette. Az első sorokban mindhárom erdélyi magyar párt helyi vezetői és más képviselői álltak, körben néhány rendőri és csendőri egyenruhás férfi. A mindennapi himnuszéneklés ötletgazdája, Bálint József sepsiszentgyörgyi MPP-elnök elmondta: természetesnek tartja az összefogást, hiszen minden magyar, sőt, minden erdélyi ember ügye is, hogy szabadon énekelhessük a saját himnuszunkat; reméli, hogy a következő napokban hógolyószerűen megnő a tüntetők tömege. Antal Árpád polgármester ugyanebben bízik: ma többen voltunk, mint tegnap, és kevesebben, mint holnap. Más városokban is csatlakoznak a kezdeményezéshez, és ez remélhetőleg rábírja a román államot, illetve ennek bukaresti képviselőit – hiszen onnan származnak az elmúlt hetekben megsokasodott büntetések –, hogy újragondolják a magyar közösséghez fűződő viszonyukat. A Mikó visszaállamosítása, a Háromszéken kiosztott prefektusi bírságok és más megnyilvánulások is azt mutatják, hogy a román állam még mindig másodrendű polgárként kezel minket, és megpróbálja újraírni a történelmet: nem csupán az elmúlt századok, hanem az utóbbi 25 év történelmét is. Ne feledjük: az 1989-es forradalom Temesváron, a református parókiáról indult, és rendkívül kínos és hiteltelen olyan megemlékezéseket szervezni, amelyekből kihagyják Tőkés Lászlót. Klaus Johannis, Victor Ponta és mi magunk is neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk és szabadon elmondhatjuk véleményünket – vélekedett az elöljáró, aki szerint Bukarestben félnek az igazságtól: félnek az 1989-es, az 1918-as és a mindennapok igazságától is; a nem teljesített ígéretektől és attól, hogy mi a szülőföldünkön nem akarunk másodrendű polgárok lenni – de nem fogunk meghátrálni. Nem fogom levetetni a székely zászlót, nyugodtan be lehet engem ezért börtönözni – jelentette ki, és hozzátette: lássuk, milyen lesz a huszonegyedik századi Románia a szimbólumhasználatért bezárt polgármesterekkel. Végül a háta mögötti Mihai Viteazul szoborcsoporttal példálózott: üzenetértékűnek látja, hogy egyedül a székely alak áll süvegét levéve. Ezt várják el tőlünk ma is, nekünk pedig meg kell mutatnunk, hogy a román–magyar viszony intézményes kereteit új alapokra kell helyezni.
A magyar himnusz közös éneklésére ma is 16 órától kerül sor a prefektúra előtt, gyülekező negyed órával korábban.
