Néhány kis termetű lepkefaj teheti használhatatlanná a lisztet, a gabonaőrleményeket és az ezekből készült élelmiszer-ipari termékeket. Talán napjainkban már ritkábban ér az a kellemetlen meglepetés, hogy a sütésre-főzésre rákészült háziasszony a kamrából elővett finomliszt helyett valami összecsomósodott, szitálhatatlan anyagot borítson ki a zacskóból.
Gondolom, a malomiparban ma már jobban vigyáznak, hogy innen és a nagybani raktárakból ne kerüljön a lisztbe a lisztmoly (Ephestia kuehniella) és más, hasonlóan táplálkozó lepkefaj egyede. Gyakran találkoztam emiatt eldobható, dohos, kellemetlen ízű liszttel.
A lisztmoly fénykerülő, sötétben aktív, 8–11 mm hosszú elülső szárnyait ólomszínű alapon két zegzugos, az alapszínnél sötétebb rajzolat díszíti, háromszög alakú, kiterjedtebb hátsó szárnya piszkosfehér színű. Petéit daraszerű csomókban kevésbé zavart helyre rakja (akár 200-at is). A kifejlett lárva 15–18 mm hosszú, feje sötétbarna, teste fehéres, szövedékes gubóban alakul bábbá. Egy nemzedék teljes fejlődése – meleg közegben – nyolc-tíz hét. Megfelelő körülmények között három-négy nemzedéke lehet. Bár leginkább a lisztet, búzadarát kedveli, de előfordul gabonában, szárított gyümölcsben, dióban, kekszben, csokoládéban stb. is.
A Közép-Amerikából behozott lepke ma bárhol Európában közönséges. Mivel a kihullott liszt és a drótháló nélküli szellőzőablak, valamint a régebben beszerzett és nem ellenőrizett papírzacskóba csomagolt finomliszt, gríz, kukoricaliszt egyaránt a lisztmoly megtelepedését teszi lehetővé, olykor ellenőrizzük kamránkat, különösen a sarkokat és a csomagolóanyag állapotát (átrágja magát a zacskón). Tartsuk lehetőleg dobozban ezeket a termékeket.
Hasonló módon károsítja a lisztféléket és az ezekből készült élelmiszert a készletmoly (Ephestia elutella) és az aszalványmoly (Plodia interpunctella). Életmódjuk hasonló a lisztmolyéhoz. A lepkék szárnyrajzolatuk alapján különböztethetők meg egymástól. Az ellenük való megelőző védekezés is hasonló.
