Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke beszédében kijelentette, hogy minden évben megemlékeznek a forradalom áldozatairól, de hajlandók utána megfeledkezni róluk. „Ha öt hős nevét kellene felidéznünk, dadogni kezdenénk, így a hősök magánya a gyengeségünk jelévé vált” – mondta a szociáldemokrata házelnök.
Az ülésen az RMDSZ részéről Kelemen Hunor elnök mondott beszédet. Kifejtette: azon a napon, amelyen a nemzeti kommunista rezsim bukására emlékezünk, egy másfajta „diktatúra” szükséges, az egymás iránti tisztelet „diktatúrája”, illetve szükség van az állami intézmények és a polgárok közötti kölcsönös tisztelet teljhatalmára. Hozzá­tette: az RMDSZ azt szeretné, hogy a történelem kereke ne forogjon visszafelé, s a huszonöt évvel ezelőtt született fiataloknak ne kelljen megtapasztalniuk mind­azt, amit szüleik és nagyszüleik átéltek 1989 előtt.
Az ülésre a liberálisok és a szo­ciáldemokraták is meghívtak egy-egy forradalmárcsoportot, de míg utóbbiakat beengedték a fő ülésterembe, előbbieket a második emeleti erkélyre küldték, ahon­nan szerintük nem lehetett semmit hallani abból, ami az ülésen zajlik, és nem engedték őket beszélni sem. A Dumitru Dincă vezette forradalmárok emiatt elégedetlenek voltak, és azzal fenyegetőztek, hogy levetik magukat az erkélyről, Petre Roman beszéde után pedig azt kiabálták: Csúfot űznek!, Szé­gyelljék magukat!, Meg­gaz­dagodtak! és Meglop­ták az országot! Petre Roman elnézést kért a parlamenti képviselőktől „bajtársai” kirohanásai miatt és a forradalmároktól azért, mert nem beszélhettek a tribünről. Végül a forradalmárokat kivitték az erkélyről a képviselőház páholyaihoz vezető előtérbe.