Lécfalvának komoly közművelődési hagyományai vannak – emlékeztettek az idősebbek –, főleg a kórusmozgalom és a felnőtt színjátszók példáját említve. Fel­lel­kesedve az eddig elért eredményeken, mindkét tánccsoport – gyerekek és fiatalok – jelesre vizsgázott a kitartásban. A rendszeres próbák meg is hozták a megérdemelt eredményt – mondta Dénes László, aki a helybeli Leza Egyesület részeként működteti az együttest.
 A két esztendő alatt tizenhárom fellépésük volt. Megfordultak már Nyugat-Ma­gyarországon, ellátogattak a szomszédos Brassó megyei Székelyzsomborra, ott voltak Sepsiszentgyörgyön, Orbaiteleken a Kálvin-napokon, a kovásznai országos néptáncfesztiválról első díjjal tértek haza. Si­kerük elsősorban a koreográfusi munkának tudható be, id. Oláh Mihály több évtizedes tapasztalattal rendelkező táncoktatónak.
Dénes Edit műsorrendező, Botos Katalin művészeti felelős és szólóénekes különleges hozzáértéssel tanította be az ötletes rövid jeleneteket, télről, évet záró ünnepről szóló versekkel töltötték ki a műsorszámok közötti perceket. Oláh Mihály, latba vetve vőfélyi tehetségét, maga faragta népi mondókákat ékelt a műsorba. Magad uram alapon Dénes Orsolya hozzáértéssel vállalta-végzi a mindenkori színpadi dekorációt, hangfelvételeket.
„Mellénk állt a nagyborosnyói önkormányzat is, Szőcs Levente polgármester is segített, a községi költségvetésből biztosította a táncoktatással és könyvelési munkával kapcsolatos kiadásainkat, tűzifát juttatott a próbák idejére – tájékoztatott Dénes László. – Nagy segítséget jelentett számunkra a szereplők szüleinek munkája. Legújabb, szilágysági táncszámunkhoz például ők készítették el a szükséges népviseletet. Nyertes pályázati pénzből megrendeltük Illyefalván a nélkülözhetetlen székely népviseletet. Még egy rend csizmára volna szükség, beszerzésében, remélem, segít a borosnyói tanács. Az együttesben majdnem minden zsenge korú helybelinek helye van. Az életkor 4 és 33 év között váltakozik, s így nincs gond az utánpótlással, a két éve táncoló kicsinyek láthatóan magabiztosan mozognak.”
Oláh Mihály számára az élő zene volna a fontos. – Nem eredeti táncdarabokkal nem foglalkozunk – mondta. Jelenleg felcsíki, erdővidéki (botos és hétlépetű), szatmári (Kállai-kettős) táncok szerepelnek műsorainkban, amelyekhez azonban élő zene hiányában elég nehéz kikeresni a megfelelő muzsikát, internetről pedig azt, ami értékes.
Terveikről Dénes László azt mondta, részt akarnak venni ismét a kovásznai versenyen s a nagyborosnyói falunapokon, összeállítanának egy műsort a májusra tervezett Leza-Napokra – e célból pályáztak a megyei tanácshoz. Szívesen elfogadnak minden meghívást a környékről és a távolabbi településekről is, ha arra lehetőség nyílik. Álmuk egy tizenkét tagú fúvósze­nekar létrehozása.