„Kisebb megszakítás után – mondta megnyitójában Tischler Ferenc – a városi önkormányzat újra díjazza az év sportolóit.”
Na végre, gondoltam, s örvendtem a nemes, nagylelkű tettnek. De amikor megtudtam, hogy az ifjúsági és sportminisztérium pontozásos rendszere alapján díjaznak, egyből letörtem. Az évek – 46 évről van szó – során szomorú tapasztalatokat szereztünk, szereztem e módszer gyakorlásában. Így történt ez most is: a minisztérium pontozásos rendszeréből kifelejtették a gyerekkorosztályokat (gyerek I., gyerek II., gyerek III.) – tehát az utánpótlás-nevelés alapját! Az „okos minisztériumi pártkatonák” nem tudják, hogy az utánpótlás nevelése a gyerekkorosztállyal kezdődik, a kadetekkel, majd a juniorokkal folytatódik... Az „épület” alapköveit a gyerekek jelentik... Őket, az alapköveket kihagyva, az első emelettel kezdik „a jövő épületének” építését? – kérdezzük a „katonákat”...
Sepsiszentgyörgy 2014-es sporttevékenységének jó részét – több mint kéttucatnyi érmessel – teszik ki a gyerekkorosztályú sportolók. Országos bajnokok, érmesek... És tessék, ezen az ünnepségen még a nevüket sem említették meg, nemhogy díjazták volna őket. De adtak díjat olyan sportolónak, akinek semmi köze a szentgyörgyi sportélethez, azt sem tudja, hol a város tornaterme. És edzőstül díjazták, holott a sportoló egy olimpiai központban él és edz... Szomorú, elkeserítő és elítélendő.
Ha ilyen úton haladunk, mi lesz veletek, gyerekek? (nagymohai)
