Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiomlott annyi drága vér, ezredévről mond mesét a szél...
Érzem, mint ölel át a szél, hallom halk szavát, suttogását, amint csendesen, édes anyanyelvemen elismerő szavakat susog e vidék, e föld hőseiről.
Nagy Ernő
A Krassó-Szörény megyei Facsádon született 1898. augusztus 2-án. 1916-ban a fiumei magyar királyi Tengerészeti Aka-démián végzett, aztán folyamőr és sporttanár lett. Az első világháborúban a Császári és Királyi Haditengerészet zászlóvivőjeként vett részt. A háború után, 1919-től folyamőrtisztként a Magyar Atlétika Club (MAC) vívója lett. Két fegyvernemben – kard és tőr – csillogtatta tudását. Első bajnoki címét az MAC színeiben szerezte 1932-ben a kardvívás csapatbajnokságán. Még ebben az évben részt vett az első Los Angeles-i olimpiai játékokon, ahol a magyar kardcsapat – Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila és Pillér György – olimpiai bajnokságot szerzett. Nem akárhogy, csodálatos vívással a magyar válogatott sorra verte ellenfeleit. Dániát 11–1-re, Mexikót 14–2-re, az Egyesült Államokat 13–3-ra, Olaszországot 9–2-re, Lengyelországot 9–1-re. 1932-ben részt vett a budapesti Európa-bajnokságon, s itt kard egyéniben az igen előkelő 6. helyet szerezte meg (ezúttal a csapatversenyen nem volt tagja a válogatottnak). A magyar bajnokságban hatszoros bajnok: 1933-ban kard egyéniben, 1931-ben, 1932-ben, 1933-ban, 1934-ben, 1936-ban kardcsapatbajnokságon; 1934-ben a tőrvívás csapatbajnokságán is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. 1934-ben kard egyéniben szerzett még egy bronzérmet.
1938-ban visszavonult az aktív sportolásból, és az MAC vívószakosztályának vezetője lett. Tagja volt a Magyar Vívószövetség válogatóbizottságának.
1977. december 8-án hunyt el Budapesten. Az Új köztemetőben alussza örök álmát.
Széchy László
1891. november 18-án született Aradon. A budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet 1915-ben. Mint sportoló a Műegyetem Atlétikai és Futball Club színeiben kezdett el vívni 1909-ben, jó hat évvel később, 1925-ben átigazolt a Gróf Tisza István Vívó Clubba, miután 1924-ben részt vett a második párizsi olimpián. Itt a magyar kardcsapattal – Berti László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhláry Jenő – ezüstérmet szerzett.
Itthon az 1925-ös honi bajnokságban az MAFC kardcsapatával megismételte a párizsi bravúrt, ezüstérmet szerzett, s mint már említettem, két ezüstéremmel a tarsolyában átigazolt a Gróf Tisza István Vívó Clubba. E klub csapatával 1927-ben és 1930-ban országos bajnoki címet nyert, 1928-ban pedig bronzérmes lett.
A civil életben mint gépészmérnök a Fővárosi Elektromos Művek műszaki tanácsosaként, majd igazgatójaként dolgozott, s hogy ne szakadjon el a sportélettől, elvállalta az MAFC egyesületi titkára szerepkört, na meg a Magyar Vívószövetség alelnöki tisztségét.
1963. december 9-én halt meg Budapesten.
Székelyhidy Tibor
Kolozsváron született 1904. február 20-án. A Ludovika Akadémián végzett 1927-ben, és Budapesten teljesített szolgálatot hét éven át, aztán sporttanári és vívómesteri képesítés megszerzése után Nagyatádon és Pécsen tevékenykedett.
1936-ban párbajtőrvívóként szerepelt az 1936-os berlini olimpián. A csapatversenyen a Bay Béla, Bezegh-Huszágh István, Borovszky Jenő, Dunay Pál, Székelyhidy Tibor alkotta magyar válogatott két vereséggel – 7:8 Csehszlovákiával és 2:8 Olaszországgal – már a selejtezőben kiesett. Eredményesebb volt az országos bajnokságokon. A Honvéd Tiszti Vívó Club színeiben négy csapatbajnoki címet szerzett – 1934, 1935, 1936, 1940 – párbajtőrvívásban, egyéniben 1934-ben bronz-, 1935-ben pedig ezüstérmet vehetett át, 1936-ban és 1940-ben a negyedik helyen zárt. 1934-ben osztrák bajnokságot is nyert.
1940–1941 között a Ludovikán, 1941–1943 között pedig Kőszegen sporttanárként tevékenykedett. Nem sokkal később a hadszíntérre vezényelték, ott amerikai fogságba esett, ahonnan 1945 végén tért haza Magyarországra. Újra bekapcsolódott a sportéletbe, de csak mint vívómester. Dolgozott az öttusa-válogatott felkészítésében. Az egyesületek, ahol tevékenykedett: Budapesti Rendőr SE, Láng Gépgyár SE, Vasas Láng, Turbó Üzemi Sportkör.
Budapesten hunyt el 1989. november 21-én. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Orb Lázár Kató
A Kolozs megyei Ajton községben született 1935. május 7-én gazdálkodó családban. Édesapja István, édesanyja Bükös Ágnes. Kató a kolozsvári Építészeti Műszaki Iskolában szerzett oklevelet 1952-ben.
Kolozsváron kezdte el vívópályafutását olyan három remek szakemberrel, mint Ozoray Lajos, Guráth Béla és Pellegrini Béla. Első sikerét 1951-ben aratta, megnyerve az ifjúsági egyéni országos bajnokságot női tőrvívásban, a felnőttek csapatversenyén pedig a bronzérmes csapat tagja volt. 1952-ben mind az ifjúsági, mind a felnőttkorosztályban az egyéni tőrvívóbajnokságon ezüstérmet szerzett, a felnőttek csapatversenyén viszont aranyérmes lett. 1955-ben újabb éremszerzésekkel hangolt az 1956-os londoni világbajnokságra és a melbourne-i olimpiai játékokra. Sajnos, itt is, ott is már az első csatározásokban vereséget szenvedett.
Az olimpiász soron következő négy évében folytatta a hazai éremszerzést, a dobogó valamennyi fokán megfordult. Három világbajnokságon – 1957, 1959 és 1961 – szerepelt, de érmet csak az 1961-esen szerzett. Ekkor az Ana Ene, Geta Sachelarie, Szabóné Orbán Olga, Maria Vicol, Orb Kató összetételű csapat bronzérmet nyert, miután 9:6-ra legyőzte az olasz válogatottat.
Közben a második olimpiáján – 1960, Róma – is pástra lépett, de itt is kevés sikerrel, a csapatversenyen csak a nyolcaddöntőig jutottak.
A Román Vívószövetség azért értékelte többéves vívópályafutását, és sportmesteri címmel jutalmazta Katót. Közben férjhez ment Lázár Korjalán Michael tanárhoz. 1968-ban elhagyták Romániát, és Nyugat-Európát választották új hazájuknak.
Bogáthy (Bogen) Albert
1882. április 8-án született Nagyszebenben. Ahogy annyira felnőtt, katonai pályát választott, ott tanult meg vívni. S jól, hiszen már 24 évesen mint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének ezredese az osztrák kardcsapattal részt vett az 1912-es stockholmi olimpián, ahol a csapatverseny ezüstérmét szerezték meg.
A Monarchia szétesése után – mint a Magyar Tiszti Vívó Club sportolója – a magyar válogatott tagjaként részt vett az 1928-as amszterdami olimpián, ahol a párbajtőrcsapattal lépett a pástra. A selejtező hatodik csoportjában a harmadik helyen végzett a magyar együttes – Bogen Albert, Hajdú János, Hátszeghy Ottó, Piller-Jekelfalussy György, Ráduly József –, s ezzel idő előtt elbúcsúzott a további küzdelemtől. Az 1927-ben Hágában és az 1929-ben Budapesten megrendezett Katonatiszti Európa-bajnokságon a győztes magyar tiszti kardcsapat tagja volt.
Túl a páston hosszú éveken át hadbiztosként szolgálta hazáját. 1931. április 28-án változtatta meg nevét Bogáthyra. Leánya, Bogáthy (Bogen) Erna a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár felesége, aki három olimpián (1928 – Amszterdam; 1932 – Los Angeles; 1936 – Berlin) vett részt a női tőrvívásban, és bronzérmet szerzett Los Angelesben.
Bogen (Bogáthy) Albert 1961. július 14-én hunyt el Budapesten. Megpihent teste a Farkasréti temetőben nyugszik.
