mikor a kedves az utolsó
magyar nyelv órát tartotta
mint éjjeli lepkék ütődtek a falnak
kiröppentek az osztályból az igék
melléknevek fokozódtak le a sárga földig
magnhangzók nélkül maradtak a jlzk álltmnyok
tulajdon főnevek indultak el
leszegényedetten a külvárosok
sikátorai felé
kisiklott Orient-expressként
bővített mondatok égtek a fekete táblán
szanálásra ítélt házak lettek a Petőfi-versek
a számnevek leszázalékoltan akárcsak a kedves
téli kabátban dideregtek
mert közeledett ideje a kicsengetésnek
lófarkas kislánykák csikófrizurás fiúk
rohantak a katedrához
krizántém- és szegfű-csokrok
borították a barna asztalt
a VI. osztályos olvasókönyv fölött a virágok
mintha behantolt síron már hervadoztak
ugye hogy meg fog gyógyulni a tanárnő
ugye hogy mindez csupán ideiglenes
kérdezték kipirult szomorú arccal
fényes szemekkel bevallották aztán
hogy ők mindannyian magyar nyelv
tanárok akarnak lenni
mert olyan szép volt ezen az utolsó
magyar nyelv órán a tanárnő