Hó alatt

2014. december 30., kedd, Máról holnapra
Mózes László

Huszonöt esztendeje, karácsony s újév között cseperedni kezdett a remény. Előbb bizonytalanul, tétovázva, aztán mind merészebben. Szárba szökkenően. Hogy véget ér az embertelenség kora, hogy lesz majd szőlő és lágy kenyér, hogy a december tizenhetedikéig unottan szóló egyetemi tanárok januártól majd gondolkodásra, szakmára és hivatásra tanítanak, hogy immár múlté a nélkülözés, s hogy mindazok, kik diktatúrán, tapsoláson, besúgáson edződtek, esztendőfordulóra átbucskáznak majd valamiképpen a fejükön, s az értelem és szabadság szolgálatába szegődnek.

Akkor, december végén, fekete karácsony után boldogan, önfeledten, bizakodva pillantottunk az esztendőfordulóra. Pedig a szomszédból alig dobták ki a teraszajtón véletlenül befúródott, vélhetően csupán eltévedt karabélylövedéket, s a szabadság hatvanezer halottasként is emlegetett mámorába  befészkelődött a bizonytalanság. Az akkori hótlanságban, az alig télben tavaszra, rügyre, ébredésre vártunk. Aztán érkezett fekete március, s reánk zúdította az új világ első lavináját. Mások követték.
Eltelt egy negyed század, elmúlt egy harmad élet.
Jobban, örömtelibben, elégedettebben, emberibben élünk? Szült-e rendet a szabadság?
Nem, e decemberi szabadság nem szült rendet. Másképpen élünk, ez vitathatatlan. E másság pedig mindenkinek mást jelent: vannak, kiknek képességük s tudásuk szerint jobb életet, vannak – nem csak a kivégzett diktátor sírjánál nosztalgiázók – kiknek rosszabbat.
A remény, az akkori remény is átalakult, s talán maga a reménykedés is visszafogottabbá, szemérmesebbé vált. Hiszen bebizonyosodott, hogy nemcsak most, e hófuvásos napokban, hanem az elmúlt negyed században folyamatosan hó alatt lélegeztünk. Dermedten olykor, bizakodva legfennebb, hogy nem fagyásra ítélten.
És mégis: ha másként is, de most is ugyanazt szeretnénk, mint huszonöt évvel ezelőtt –élhető, emberi életet. Pályára araszoló egyetemista és diák, munkás és gazda, értelmiségi és vállalkozó egyaránt kiszámítható, tervezhető, gyarapodásra alkalmas jövőt kíván. Biztonságot egyszóval, s vannak, kik méltóságot, tartást is óhajtanak a kenyér mellé. Ám az elmúlt negyed században az is kiderült, ha mindez elmaradt, nem feltétlenül kizárólag az egyénekre terhelhető a felelősség.
Csakhogy újabb, bizonytalan kimenetelű és felelőtlen össztársadalmi kísérletezésre nincs további, könnyedén leírható huszonöt esztendőnk.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2014-12-30: Közélet - Fekete Réka:

Nem remekeltek a próbaérettségizők

A tavalyi évközi ellenőrzéshez hasonlóan idén is matematikából teljesítettek a leggyengébben a végzősök a decemberi próbaérettségin, az 1011 diákból csupán 240-en  (23,74 százalék) kaptak átmenő jegyet, 678-an még a 4-est sem érték el.
 
2014-12-30: Közélet - :

Módosították az oktatási törvényt (Ponta lemondhat doktori címéről)

Rendelettel módosította tegnapi ülésén a kormány az oktatási törvényt, hogy a jogszabály lehetővé tegye a diplomákról, tudományos fokozatokról való lemondást.