Amióta beiktatták Klaus Johannist, a román közvélemény és a média várakozásban él. Várják a csodát, ami nem metafizikai értelemben képzelendő el. Mindenki szeretné, ha javulnának életkörülményei, ha megjelennének a külföldi befektetők.
Ebben a volt szebeni polgármester is fontos szerepet tölthet be, ha egy várost újjá tudott varázsolni, talán személye garancia lehet a befektetők előtt is? Ha megváltozna a közélet, ha kevesebbet ígérgetnének és kevesebbet hazudnának a politikusok, ha folytatódnának a már beinduló perek, hogy legalább megtorpanásra késztessék az egész országot vészesen eluraló korrupciót, ha a kormányfő végre a kormányzással foglalkozna! És így tovább. Az új elnök személyéhez kapcsolódó várakozások listája végtelen.
Hogy bal, avagy jobb lábbal indul-e Johannis? Mindenesetre tisztelegve a román kommunista börtönpokol áldozatai és túlélői előtt kitüntette a román politikai foglyok szövetségének elnökét, utalva visszaélésekre, kínzásokra, elborzasztó körülményekre, amelyek jellemezték a hírhedett kommunista börtönöket. A foglyok általánossá vált bestiális kínzásaitól kezdve a vizes cellákig és az élve befalazásokig (Térdig érő vízbe állították a rabot 24 vagy 48 órára, volt amikor inni sem adtak neki, vagy befalazták, tenyérnyi rést hagyva, ahol beadhatták a csajkát. Kevesen élték túl!), vagy a piteşti-i börtönben folyó, úgynevezett átnevelő munkáig, amellyel Románia tíz évvel előzte meg Kínát. Ezekről a tényekről a román közvélemény – noha folynak történelmi kutatások, több könyv is megjelent – még mindig sajnálatosan keveset tud, elmaradt a kommunizmus pere is, noha A kommunizmus fekete könyvében is elképesztő dolgokat lehet olvasni a román börtönviszonyokról.
Nem is az áldozatok és túlélők előtti tisztelgés, hanem a politikai foglyok elnökének a személye vet fel bizarr kérdőjeleket, noha a hosszú évekre bebörtönzött Octav Bjoza nyilvánosan is tagadta, hogy vasgárdista lett volna, ilyen rágalmazások kaptak szárnyra, legújabban a Die Weltben, ahol egyenesen fasiszta szimpátiákról beszélnek, kész ténynek véve Bjoza vasgárdista múltját. Bizonyos francia történészekre mindig is jellemző volt a kettős mérce, elítélték Hitler haláltáborait, viszont nem tettek egyenlőségjelet a fasiszta és kommunista lágerek közé. Persze ezek nem megsemmisítő táborok voltak, hanem a szociológia bizarr kifejezésével izzasztó lágerek, ahol éhbérért dolgoztatták halálra az elítéltek millióit.
Johannis gesztusa, amellyel elismeri a szabadságért harcoló polgárok áldozatát, mindenféleképpen pozitív üzenet.
