Ha egy élőlény mintegy háromszázmillió év elteltével is változatlanul megőrizte külsejét, akkor illő csodálattal kell rátekintenünk, amint fürdőszobánkban a váratlan villanygyújtásra rejtekhelyére eliszkol.
Ősrovar – mit jelent ez a kifejezés? Mert a darwini tanítások szerint a környezet változásával – persze több nemzedéken át – az ott élő lények is változnak. Egyetlen magyarázat van: olyan szervezettel kell rendelkezniük, amely a túlélést a változó életfeltételek mellett is biztosítja. Rövid elméleti eszmefuttatásunk után vegyük szemügyre eme jelentéktelen, apró élőlény „életbiztosítását”.
Az ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina) a sertefarkúak (Thysanura) rendjébe tartozik. Akárcsak a másik három, ősi szervezetű rovarok rendje – nem sok fajjal –, a szárnyatlan rovarok (Apterygoták) csoportját képezi. Bár a magasabb rendű rovarok szárnyas mivolta előnyt jelentett az evolúcióban, de ugyanilyen előny – adott környezetben – a hiányzó szárny is. A lapos test, a viszonylag rövid, ám mégis gyors láb lehetővé teszi a gyors elrejtőzést bármilyen szűkös helyen. Futás közben meg-megállnak, mintegy „megtévesztésül”.
Bár a keményítőtartalmú táplálék kedvelt eledelük, tulajdonképpen bármit megesznek, szükség esetén ragadozók is. Nevezetes a könyvekben, tapéták mögött lévő ragasztószer iránti vonzalmuk. Fényérzékelésük kitűnő, szaglásuk, bár hosszú csápjuk van, gyenge. Nevükben az ezüstös szó a csillámló pikkelykékre utal, amely kezünkhöz ragad, ha kíváncsiságunk legyőzi fóbiánkat, és megfogva közelebbről is megfigyeljük. Bár törékeny testük megragadásához nem kevés ügyesség kell.
Csak párás, meleg helyen érzi jól magát. Nincs átmeneti (lárva, báb) állapota, vedléssel növekszik, a teljes kifejlődése igen lassú (két-három hónap). Sokszor (akár negyvenszer is) vedlik és hosszú életű (2–5 év). Regenerációs képessége jellemző, a fartoldalékokat, csápokat, lábakat a még nem teljesen kifejlett állat újraképezi.
A fürdőszoba, fűtött lakás sajátos mikroklímájával számukra ideális élőhely, mivel kevés lerakott petéjük 50 százalékos relatív páratartalom mellett, 22–23 Celsius-fokos hőmérsékleten kel ki. Kárt a papírfélék (könyvek), tapéták megrágásával tehetnek, de látványuk is riasztó. Legjobb védekezés ellenük a páratartalom és/vagy a hőmérséklet csökkentése.
Közeli rokonaikkal még e helyen találkozunk.
