Szombaton és vasárnap Cseljabinszk ad otthont 2015 első Európa-bajnokságának, a gyorskorcsolyázók összetett kontinensviadalának.
Mi, magyarok ugyan nem korcsolyán érkeztünk a Kárpát-medencébe, de azért nem vagyunk idegenek e sportág területén. Erre vall a őskorcsolya magyar megnevezése, a csont-ironga.
Csont-ironga... Az elnevezés vitathatatlanul utal őseink csontból készített korcsolyájára. Azokon a vidékeken, ahol hamar befagytak a vizek, és ahol a hó később kezdett hullani, az emberek használták a csontkorcsolyákat. Az Edda-mondákban ez olvasható: „A tél istene, Uller, állatok csontján csúszott a síkos jégen... Nyolc műveltségnek a mestere: jól sakkozik, runákkal (runa = ógermán rovásírás) tud írni, ismeri a kovácsok szerszámait, jól lő nyíllal és jól evez, befagyott havon fakorcsolyával keresztülmegy, hárfán játszik és jártas a verselésben...” Olaus Magnus (svéd történetíró) történeti munkájában arról is ír, hogy „az ügyesebbek meghatározott szabályok szerint versenyeket tartottak 8–12 olasz mérföldnyi távokon.” (ez kb. 5–8 km – szerk. megj.)...
A korcsolya őse tehát a csúszó csont. A maga idejében olyan eszköz volt, amellyel az ember kielégítette ősi vágyát, hogy könnyebben és gyorsabban helyet változtathasson.
Jó, hogy Olaus Magnus utalt a „korcsolyaversenyekre”, a testkultúrában csak a reneszánsz idején (XIV–XV. század) jelenik meg a korcsolyázás, mint Németalföld egyik legkedveltebb testgyakorlata. Ez időben alakították ki azt a korcsolyaformát, melyre mai szemmel nézve elmondhatjuk, hogy „igen, ez valódi korcsolya”. Pörögtek az évek, s velük együtt a századok is. A XIX. század közepe táján Amerikában elkészítették az első, teljes egészében fém korcsolyákat. És most már biztosan állíthatjuk, hogy igazi szárnyakra lelt a korcsolyasport, s mire elért a XX. század küszöbére, kialakultak a jeges sportok mai fajtái – köztük a gyorskorcsolya.
A gyorskorcsolya első nem hivatalos világbajnokságát 1889-ben rendezték Hollandiában, a hivatalosat pedig 1893. január 13–14-én Amszterdamban. S itt hadd jegyezzük meg, hogy Pajor Kornél révén 1949-ben világbajnoki cím került Magyarországra. Az első Európa-bajnokságot – hiszen mi most Európa-bajnokságra készülünk – 1891. január 23–24-én rendezték meg Hamburgban. Pajor Kornél neve az Európa-bajnokság érmesei között is feltűnik, mint kétszeres bronzérmes. Az elsőt 1949-ben szerezte Magyarországnak, a másodikat 1952-ben Svédországnak. Európa-bajnokságot minden esztendőben rendeznek, függetlenül attól, hogy a téli olimpia is napirendre kerül minden negyedik évben, az idei lesz a százkilencedik.
A múlt század nyolcvanas éveiben Okos András és az ISAMA jóvoltából Sepsiszentgyörgynek is volt egy ígéretes szakosztálya olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon részt vett gyorskorcsolyázókkal – például Jenei Dezső, Erdélyi András –, aztán jött a rendszerváltás, és elsöpörte sportéletünkből a gyorskorcsolyát, a műjégpályát, az egyeseknek igen jövedelmező „orosz piac” javára. A cseljabinszki Európa-bajnokságot tehát „nélkülünk” rendezik meg, minden bizonnyal holland és skandináv fölénnyel. Erre enged következtetni a tavalyi Európa-bajnokság dobogósainak névsora – férfiak: 1. Jan Blokhuijsen (holland), 2. Koen Verweij (holland), 3. Hovard Bokkó (norvég), nők: 1. Ireen Wüst (holland), 2. Yvonne Nauta (holland), 3. Martina Sabliková (szlovák). Na persze, nem kizárt a meglepetés, egy új hullám érkezése. Hogy így lesz-e, meglátjuk vasárnap délután. (áros)
