Legalább húsz osztályra való háromszéki elemista ingázik naponta faluról városra vagy a községközpontba, holott minden településen működik I—IV. osztályos iskola. De nem csak a diákok utaznak, hanem a tanítók, tanárok is, ráadásul az sem ritka, hogy olyan faluba érkezik meg minden reggel egy városi pedagógus, ahonnan naponta jár be a városba tanítani a helyi oktató.
Háromszéken soha ennyi diák és tanár nem ingázott, mint az elmúlt nyolc esztendőben, ez talán az iskolabuszoknak is köszönhető, de az I—IV. osztályosok utaztatása idén érte el azt a létszámot, ami legalább ötven faluban befolyásolja vagy éppen veszélyezteti az elemi tagozat működését. Jelenleg háromszázhatvannyolc 6—10 év közötti gyermeket hordanak szüleik a községközpontba vagy a közeli városi iskolába, ami azzal egyenlő, mintha ötven faluból évfolyamonként két-két I—IV. osztályos tanulót vinnének el. S mivel sok kis településen alig van összesen húsz elemistakorú gyermek, ha onnan nyolc ingázik, az ott maradóknak egyetlen összevont osztályban kell tanulniuk.
A helyzet V—VIII. osztályban sem jobb, de itt legtöbb esetben van rá magyarázat, mert nem minden faluban működik gimnáziumi tagozat, ezért a diákoknak ingázniuk kell. A megyében 1398 gimnáziumi tanuló utazik naponta, ez ennek a korosztálynak a tizenöt százaléka, míg a középiskolások és szakiskolások több mint negyven százaléka választja az ingázást, miközben a bentlakásokban lenne még bőven hely, ráadásul a VIII. osztály utáni tanulókategóriából 926-an kapnak havonta ezerötszáz lejes oktatási támogatást, amiből hetven százalékban fedezhetnék a bentlakási költségeket.
Értelmetlen és pluszköltségekkel jár a tanárok keresztbeingázása is. Olykor félúton találkozik a faluról ingázó pedagógus és a városi, bár mindkettő legszívesebben a lakhelye szerinti iskolában tanítana, a nyakatekert vizsgáztatási rendszer miatt mégis mindketten naponta útra kelnek. Az önkormányzatok pedig fizetik az ingázópénzt, néha perelnek is ezért, de azt is kifogásolják, hogy csak délig van pedagógus a faluban, mihelyt vége az óráknak, üres a tanári szoba. Sem délutáni színjátszó kör, sem ünnepi készülődés, csak futás haza. Ez nincs másképp a városra ingázókkal sem, program után nem lehet számítani rájuk, nincs szülői értekezlet, nincs délutáni tevékenység. Kivételek persze vannak, de mint mondani szokás, csak erősítik a szabályt, és esetünkben ennek legfőbb hibája, hogy nem az oktatásra szabták, hanem olyan munkahelyekre, amelyek történetesen iskolában vannak. Csakhogy míg egy gyárban gépek várják az ingázó munkavállalót, az óvodában és iskolában gyermekek.
