Kívülről nézvést különlegesen pezsgő kulturális életet látni Sepsiszentgyörgyön. Legalábbis ezt hitetjük el magunkról, de hogy ebben több-e az imázsépítés, mint a valós tartalom, azt a bármilyen jellegű művelődési rendezvény két-három maroknyi törzsközönsége tudná megmondani.
És mégsem felesleges annyi pénzt áldozni a kultúrára. Híre lett, és neve a városnak, sajátos, az igaz, nem a gazdasági jólét, nem a kiemelkedően magas életszínvonal helyezi a különféle statisztikai kimutatások élvonalába, hanem a költségvetés kultúrára szánt részaránya – bár ha nagyon bogarászni támadna kedve valakinek a rovatok közt, kiderülne, a pénz java része a különböző intézmények fenntartására megy el. De még így is rendben van, hiszen a kultúra, akárcsak az oktatás, hosszú távú befektetés. És ebben a kirakat-decentralizációt is csupán mímelő országban Sepsiszentgyörgy talán legtöbbet teszi e téren. Nyilván, határozott céllal: közelebbről épp az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért, nem a saját, hanem a régió részére. És e térségben, kulturális téren legalábbis, Sepsiszentgyörgy a húzóerő, Székelyföldnek hát ebben az ügyben e város mögé kell felzárkóznia. És bizton állítható, nem jár úgy senki, mint a kolozsvári magyarság az Emil Boc által egynyelvűsített ifjúsági főváros-programmal, melynek elnyeréséhez a kincses városbeli magyar ifjúsági szervezetek nagyon nagy mértékben hozzájárultak. Amúgy az ifjúsági főváros címért pár esztendeje versengett Sepsiszentgyörgy is, hogy lemaradt a dobogó legfelső fokáról, annak hozadékai a tematizált évek: tavalyelőtt a hang és szó, tavaly a játék, idén a hagyomány a kiemelt témája a város kulturális kínálatának. S ha az irodalom és a zene, illetve az előadóművészetek elméletileg korlátlan (a gyakorlatban a sok, de sosem elég pénz által behatárolt) lehetőséget biztosítottak az ötletadóknak és szervezőknek meg- és felmutatni értékeket, a hagyomány tág értelmezése még több eséllyel kecsegtethet. Kiemelten a pulzArt a meg nem valósult ifjúsági fővárosi program igazi nagy nyeresége, mely, ellentétben a városünnepi nagy banzáj utóbbi években egyre színvonaltalanabbá vált kulturális kínálatával, ez idáig nem okozott csalódást. Az idei év kihívása tehát egy olyan kortárs összművészeti fesztivál összeállítása, mely a hagyományt tradícióként és újításként is kezeli, illetve őszig olyan kisebb-nagyobb programok szervezése, melyek előkészítik a talajt mindezek befogadására. És mert a korábbi tematikus évek sem lefűzött akták, dédelgetett emlékek csupán, a játék évének meghosszabbításaként hadd ajánljuk a szervezőknek egy hagyományosan jó szilveszteri vendégelőadás mihamarabbi leszerződését. Ezzel ugyanis a mi színházunk nem kényeztetett el.