Hallani olyan hangokat is, hogy a karikaturisták maguk ellen hívták ki a sorsot mások érzékenységének megsértésével. Erre azonban lehet más módon is válaszolni: aki a ceruza ellen puskát emel, annak számára nincs mentség, az iszlám vallásban sem, ezt számos muszlim hívő és politikus is egyértelműen kifejezte. És az üzletekben túszul ejtett vevők mit vétettek? A fő kérdés mégis az marad, hogy a hasonló erőszakos cselekedeteket milyen módon lehet kivédeni, hiszen látható, hogy a francia rendőrség mentőakciójában életüket vesztett terroristák helyét azonnal újak foglalták el, s miközben a fél világ gyászolt, a fanatikusok zavartalanul gyújtogattak Hamburgban és Isztambulban...
A New York-i ikertornyok 2001-ben történt megtámadása óta állandó téma a civil lakosság biztonságának növelése, történtek is bizonyos intézkedések – ezeket sem fogadta egyöntetű helyeslés –, de a fenyegetettség nem hárult el, sőt, egyre gyakoribb. A szigorúbb megfigyelések és ellenőrzések éppen az alapvető emberi értékeket, a szabadságot, a magánélethez való jogot sértik, arról nem is beszélve, hogy nem lehet minden ember mellé rendőrt állítani. Pozitívum, hogy a terrorveszély egy táborba terelte még a konfliktusban levő orosz és az ukrán, zsidó és palesztin államot is, de vannak jelei az egymás iránti bizalom megrendülésének is, és ez már aggasztó. Spanyolország máris síkraszállt a szabad utazás korlátozása, a határellenőrzések visszaállítása mellett, és több francia politikus egyetért ezzel. Romániában több civil szervezet az úgynevezett Big Brother-törvény elfogadását sürgeti, más egyesületek hevesen tiltakoznak ellene; a hírszerzők szerint minket nem fenyeget közvetlen terrortámadás, de igen valószínű, hogy a schengeni térséghez való csatlakozásunk a bizonytalan jövőbe tolódik.
Egy biztos: a bevándorlókat vonzó Nyugatnak valahogy meg kell értetnie a terrorszervezetekkel, hogy senki, a legelszántabb fundamentalista sem nyer (megbecsülést vagy jobb életet) azzal, hogy lemészárol néhány gyanútlan járókelőt. Ez amúgy mindannyiunk érdeke is.