Januárban Ozsdolán, mackó az almafán
 Innen indult a Kádárút a szomszédos Vráncsa megye felé – írta egyik tanulmányában néhai Binder Pál neves brassói helytörténész. Az Ozsdolai-hágó, az Ojtoz­fő, ahogyan írni szokták, nem volt más, mint a Varáncsai-passzus, átjáró a szomszédos munténiai tájakra. Ezen az úton szállították a kádakat,  hordókat, csebreket a kézművességhez értő ozsdolai székelyek, s volt úgy, hogy néhány hordó árából egyet borral tele hoztak haza. Nem egy alkalommal jártuk be ezt a vidéket, le egészen a Putna tövéig. A Putna, ez a gyors folyású hegyi patak jelölte az ezeréves Magyarország határvonalát, amelyet a Plájások vára őrzött. Halvány romjait ma is látni lehet, kövein a forrómészvakolat árulkodik.
 A mai ozsdolai ember is büszke falujára, az azt övező hegyekre, kiterjedt erdőségeire, a lakosság egykori búvóhelyeként szolgáló Várbércre, a Kőlik-barlangra, Óriáskő-sziklájára, Mária-Magdolnára felszentelt templomára, amely mögött állt a Kún család ősi kastélya, ahol menyegzőjét tartotta a naplóíró gróf Bethlen Miklós. Templomának szentélye, mondják, nem más, mint az egykori kastélykápolna. Az ozsdolai ember földszeretetének bizonyítéka a falu 1774-ből származó törvénye, amely szabályozta a határpásztorkodást és az erdők védelmét. Erdőségeinek határait csak az 1968-as hazai megyésítési törvény nem tisztelte, s mert a két megye határát a Háromszéki-havasok gerincén jelölték ki, tetemes erdővagyon Vrancea megyéhez szakadt. Ez az ozsdolai erdőtulajdonosok  soha be nem gyógyuló sebe!
– Kié az erdő vadállománya? – kérdeztük Kovács Gézát, a helybeli vadásztársaság elnökét.
– Én is ezt kérdeztem saját magamtól s a vadászni szerető barátaimtól és ismerőseimtől. Miért vadásszanak itt idegenek? Összterületünk most 10 014 hektár. Ozsdola közigazgatási területéhez kb. 5000 hektár, a többi a martonosi-berecki részekhez tartozik. A vadásztársaság megalakulásához szükséges volt ennek a területnek az összesítése. Sikerült, nem egyedül, hanem sok barátom és jóakaró ember segítségével. Nem volt könnyű megindulni, de megmaradni sem! Rengeteg költséggel jár ez a munka, amit a külső embernek nincs ahonnan látnia. A vadászat nem abból áll, hogy van egy modern puskád, s azzal lőhetsz arra,  ami mozog. A vadat gondozni kell, mert rászorul az emberre, télen például etetni kell. Ez üzemanyagot követel, és pénzt.
Az ozsdolaiak vadászterületén a leggyakoribb a medve. Populációjuk túlnépesedett, ám sajnos csak egy példány kilövésére van engedélyük. Azt sem tartják kizártnak, hogy más területekről hoznak ide befogott kukázó medvéket. Nagyon bátrak, ősszel a falu kertjeiben ropogtatták a diót. A minap a Belső utcába betévedt egy jeszke bocs, és ijedtében felmászott egy almafára, ahonnan csak akkor merészkedett le, amikor a bámészkodó utcabeliek tovaálltak. Kovács Géza vadmacskát és hiúzt is látott, de ezek sincsenek benne a kilövési keretben. Mint mondja, ezt kellene teljesíteniük, de a piaccal, az értékesítéssel nehézségek adódnak. Vagy nincs pénze a népnek, vagy pedig nem értékelik a vadkínálatot, nemigen van értéke a vadnak, a vadhúsnak.

Hagyománya a fekete cseresznyének
 A helybeli  Pro-Ozsdola Interetnikus Egyesületről Péter Márta Judittól, a község jegyzőjétől érdeklődtünk. Elmondta, hogy az elnök távollétében kissé stagnál az egyesületi élet, de mivel programjába sok közösségi tevékenység belefér, nem álltak meg. Tagjai olyanok, akik felelősen gondolkodnak a település sorsáról, az ott élők gondjairól. A helyi tanács gondoskodása révén székhelyük is van, és  nyitottak mindenki számára.
– Folytatni akarjuk az Ozsdola Hangja egyesületi lapunk megjelentetését – tájékoztatott Péter Márta Judit –, programunkban majdnem minden hónapban szerepel tevékenység. Elkészült egy, a mi kisrégiónk megismerését szolgáló jelzett turistaút, részesei vagyunk a farsangnak, a falunapoknak, az öregek napjának, a terménykiállításoknak. Ter­vezzük megakadályozni, hogy összegyűjtsék a faluból az értékesebb régiségeket, tulipános ládáinkat arra nem hivatott személyek, maradjanak meg a helyi közösség kincsének, miért ne lehetnének egy falumúzeum megbecsült darabjai? Gondolkoztunk egy erdeigyümölcs-értékesítő és -feldolgozó egység létrehozatalán is. Mivel ezt a helyet kedvelik a gyümölcsfák, s Ozsdolán hagyománya volt a cseresznyének, bizonyára hasznos lenne egy feketecseresznye-ültetvény létesítése. Asszonyaink­kal, akik sok szép virágot termesztenek, jó volna egy szép virágos parkot varázsolni, remélem, hogy sikerülni fog. Átadás előtt a turisztikai információs irodánk, reméljük, hogy meg tudunk mutatni minden olyan értéket, ami az elkövetkező időszakban mifelénk vonzza majd a turistát.

Ösvények és elágazások
Kovács Alpár geológus, akivel Kézdi­vásárhelyen váltottunk szót, egy percig sem feledkezik meg szülőfalujáról. Része van három ozsdolai jelzett turistaösvény kijelölésében, összeállította a környék földtani értékeinek és érdekességeinek lajstromát, a vidék geológiai felépítéséről szóló ismertetőt. Ebből idézünk: „Kő­zeteink gazdasági szempontból kerültek a figyelem központjába, a bitumenes palák révén, mint potenciális kőolajtárolók. Régóta ismert az Ojtozi-szoros és Sósmező területén előforduló kőolaj, »degett«, amit kocsikenésre és világításra használtak elődeink. Ezen előfordulások, valamint a forrásokban megjelenő kőolajnyomok (petróleum) alapján egy célirányos kutatást indítottak a 19. század utolsó felében. Ennek kapcsán több kutatófúrást mélyítettek Ozsdola területén és a Putna völgyében, de nem bizonyultak oly sikeresnek, mint Gelencén.” A helybeli iskolaépület előterében színes pannón, három nyelvű kísérőszöveg segítségével lehet követni a kijelölt útvonalakat, amelyek job­bára a Natura 2000 természetvédelmi területen haladnak. A nyugati jelzett ösvényen megismerheti a kiránduló az ozsdolai gyémántok lelőhelyét, a Kőlik-barlangot, s kijuthat a Kárpátok főgerincére.
 A turistaösvények kiindulópontja az ozsdolai római katolikus templom. Minden bizonnyal gótikus építmény volt, mely az 1802-es földrengés áldozata lett. 1818–19-ben új templomot építtettek a hívek, amit aztán 1984-ben bővítettek. Hagymasisakos harangtornya 1834-ből való, de formáján később módosítottak. Sajnos, az irodalomból ismert XV. századi harangja eltűnt az évszázadok viharában. A templombejárat monumentális székely kapuja Haszmann József munkája (1976). S mert a turizmusnál tartunk, Kovács Géza elmondta, hogy Ozsdola sikeres baráti kapcsolatot ápol egy franciaországi és két magyarországi településsel, Dobozzal és Füzesgyarmattal. A legéletesebben a legtávolabbi, a Loire folyó festői völgyében levő Tiercével működik. Mi nem a hasznos kapcsolatokra törekszünk – fejtette ki –, a barátság, a közös együttlét a fontos. Voltunk Franciaországban, és tavaly ők is meglátogattak. Mind a három testvértelepülésünk messze van, ha tánccsoportot akarunk vinni, költséges dolog. Ápoljuk a kulturális kapcsolatokat is, de csak olyan szinten, hogy az senkinek ne jelentsen terhet.

Az Augustia segített
A község és a hozzá tartozó Hilib falu fejlesztéséről érdeklődtünk Brînduş-Den­dyuk Szilveszter polgármestertől.
– Nyertünk már egy 100 ezer euró értékű pályázatot a Leader-Angustia Vidék­fejlesztési Egyesületnél erre az esztendőre. Ozsdola nagyági részén ugyanis 6 cm vastagságú koptató aszfaltréteggel akarjuk borítani a létező útszakaszt. Erre még a tavaly elkészítettük a műszaki tervezetet. Azért is fontos az út megjavítása, mert ezen haladnak át az erdő felől érkező szállítmányok. Rendelkezünk több megvalósíthatósági tanulmánnyal és tervezettel is, várjuk a kiírásokat. Pályázni akarunk az erdei utak és az azokon áthajló hidak és átereszek feljavítására-rendezésére, ami szintén sürgető lenne, mert a mi erdős övezetünk tekintélyes kiterjedésű. Sajnos, nincs vízhálózatunk, de az is haladás, hogy van műszaki tervezetünk erre, igényeltük az infrastruktúra kiépítését, igyekszünk pénzforrásokat, integrált programokat keresni. Céljaink közt egy új napközi és óvoda építése, amelyre elkészült a terv. Mindenképpen meg kellene oldani a hilibi bekötőút korszerűsítését, ám ezt csak kormánypénzből tudnánk kivitelezni. Van dokumentációnk a helybeli Zsögön Zoltán Kultúrotthon tetőzetének  felújítására. A hilibi kultúrotthon cserépfödémét ki kell cserélni, de ugyanilyen fontos lenne a községközpont körorvosi rendelőjének külső tatarozása és két szobájának felújítása. Ugyanakkor állandó gondot kell fordítani az utak-utcák karbantartására, s a turisztikai információs iroda körül egy sor területrendezési munka vár majd ránk tavasz küszöbén.