Lehet, hogy a ma terroristáiból lesznek a holnapi hősök, csak egy kis idő kell hozzá. Mondjuk, annyi, amennyi alatt Franciaországban a mohamedánok száma meghaladja a keresztényekét. Már van ötmillió muzulmán, és még sokan jönnek a volt francia gyarmatokról és máshonnan is. Ráadásul a bevándorlók családjaiban sokkal több gyerek születik, mint a tősgyökeresekében. Míg a franciák sokkal többen vannak, addig tehetnek minden mohamedán mellé akár két franciát is.
Most a merénylők üldözésére 88 ezer személyt mozgósítottak. A két gyilkos állítólag profi módon felkészült. Csak azt nem értem, hogy miért hagytak az autóban, amivel menekültek, egy személyi igazolványt? Ezek után mégis hőstettszámba ment őket azonosítani. A másik, a kóser üzlet elleni akcióban részt vevő nőnek viszont bottal üthetik a nyomát. De mostantól még hatékonyabb lesz a francia titkosszolgálat. Bizonyosan. Így mindenkiről, minden pletyka besorolású információn tudnak majd csámcsogni. Azt viszont nem lehet tudni, ki dönti el azt, hogy ki a gyanús iszlamista és ki a hazafi francia, ki nem. Mert Mohamed próféta hívei képesek formailag átkeresztelkedni kereszténynek. És akkor mit fognak nézni? A bőrük színét?
Mint már említettem, csak idő kérdése, és a muzulmánok többen lesznek, mint a franciák. Aztán, ha a franciák muszlimellenesek lesznek, ők még inkább franciaellenesek. A híres jelszavakkal a zászlójukon – szabadság, egyenlőség, testvériség –, a demokrácia segítségével majd átveszik a hatalmat. Azután a mostani terroristák nemzeti hősökké válnak, akiknek a Diadalív árnyékában szobrot emelnek, a Diadalívre meg kitűzik a napos, félholdas, mecsetes, csillagos zászlót. A franciák kissé fanyalognak majd, de csak megszokják.
Az osztrák szemmel terroristának tekintett szerb Gavrilo Princip, aki Szarajevóban meggyilkolta az osztrák–magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot és feleségét, szintén nemzeti hős lett. Mára már az osztrákok sem nagyon haragszanak rá. A meggyilkolt főszerkesztő (nyugodjék békében) azt mondta: „Itt a francia törvények uralkodnak, nem a Korán!” Korán elszólta magát. De mi lesz, ha később mégiscsak a Korán uralkodik? Azt mondják, hogy amíg ezeknek a terrorizmusra hajlamos muszlimoknak nem változik meg mentalitásuk, semmit nem lehet tenni gyalázatos tevékenységük ellen. No, akkor nem lesznek ilyen gyászos végű akciók, mint ez a mostani, amikor eljutunk oda, hogy mindenkinek az agyába belelátnak és belepiszkálnak. Hogy a tévedést ki lehessen küszöbölni, mindenki gondolatait monitorizálni kell, és ahol baj van, ott rögtön intézkedni. Olyan iramban fejlődik a tudomány, hogy ez nemsokára megvalósítható lesz. Ha rossz gondolatokat forgat a fejében valaki, akkor azokat rögtön törölni! Most még csak ott tartunk, hogy az európaiak többségének olyasmi jár a fejében: ha a muzulmánok Európában akarnak élni, akkor éljenek az európai értékrend szerint. Ha nem, akkor menjenek oda, ahonnan jöttek. Ismerős szöveg, nemde?
E világméretű tragédia ürügyén kár analógiákat keresni, de mert a gyászban mindenki kissé magára is gondol, óhatatlanul átszalad bennünk, hogy mi ugyan régebbecske, úgy ezer éve jöttünk ide, erre a vidékre hazát alapítani, nem mint a most bevándorlók Franciaországba, és mégis sokszor hallunk efféléket. Nem robbantgatunk, nem lövöldözünk, képviselőink nem mennek Románia parlamentjébe székely harisnyában, mégis sokak szerint (lásd a Román Hírszerző Szolgálatot) az „autonomista-szeparatista” eszméket valló magyarok ugyebár veszélyt jelentenek Romániára. Ezt is jó lenne törölni az agyakból, és így akkor majd minden jóra fordul, mert nálunk hiába nincs iszlamista veszély, de a többségi nemzet szervezett fiai a magyarveszély ellen mégis szívesen küzdenének.
