Bele kell törődnünk szabadságjogaink megnyirbálásába biztonságunkért? Van más kiút a párizsi vérengzés teremtette helyzetből? – ilyen kérdések foglalkoztatják a közvéleményt, és nem véletlenül, máris számos jele mutatkozik, hogy fel- vagy kihasználva a helyzetet, megszorítások, korlátozások egész sorát készítik elő számunkra.
A párizsi tragédia másnapján a román nemzetvédelmi bizottság előkapta a fiók mélyéről a korábban alkotmányellenesnek nyilvánított, telefonjaink lehallgatását, adatforgalmunk ellenőrzését lehetővé tevő Big Brother-törvényt, és kihasználva az Európán eluralkodott pánikot, sürgetni kezdték elfogadását. Szükség van a jogszabályra, nélküle nem azonosíthatóak a kockázati tényezők, magyarázták a titkosszolgálatok, bűnüldöző hatóságok vezetői, az ország főügyésze, Tiberiu Niţu pedig határozottan kijelentette: vagy az életünket védjük, vagy magánéletünk szentségéhez ragaszkodunk, a kialakult helyzetben mindkettő nem lehetséges. Magyarán, ha biztonságban szeretnénk élni, el kell fogadnunk, hogy bírói engedély nélkül is lehallgassák telefonjainkat, kövessék világhálón való bolyongásunkat, levelezéseinket, s ha kedvük tartja, érdekük kívánja, felhasználják ellenünk. Segíthet a terroristaakciók előkészítésének kiszűrésében, de súlyosan sérti a magánélethez való jogunkat.
Valóban csak ily módon, ily eszközökkel védhetjük meg magunkat? A 2001-es amerikai merényletek után számos hasonló intézkedést vezettek be az Egyesült Államokban, segítségükkel bizonyára sikerült megakadályozni újabb akciókat, de lám, a terroristák is tanulékonyak, új módszereket találnak ki, könnyedén kijátsszák megfigyelőiket.
Most a párizsi szörnyűséget követően felmerült az is, vissza kellene vezetni a schengeni határok ellenőrzését, szigorítani az európai utazást. Mi alapján döntenek majd, hogy beengednek vagy sem valakit egy országba? Megnézik bőrszínét, vallását, anyanyelvét? Elemzi a határőr, hogy terroristának néz-e ki az illető? Listák lesznek gyanús elemekkel, akiktől óvakodni kell? Ha mindez megvalósul, emberi jogok egész sora sérülhet életünk, biztonságunk féltésének jegyében.
Nem lesz könnyű dolguk Európa, a nagyhatalmak vezetőinek megfelelő megoldást találni a felmerülő kérdésekre. Az iszlám nevében gyilkoló terroristák világunkat, demokráciánkat, szabadságunkat akarják eltüntetni. A félelem szülte, az említettekhez hasonló válaszok az ő sikerüket igazolják. Ha nem figyelünk, a terrorizmus lehet a mostani időszámítással kezdődött új világunk diktatúrája.