Valljuk be, titokban rengetegen szeretnének milliárdosok vagy legalább milliomosok lenni. Tanítani kellene egy olyan tantárgyat, amely arról szólna: hogyan legyünk milliomosok?
Ez nagy biznisz lenne az egyetemeknek, amelyek már azt sem tudják, milyen szakokat találjanak ki minél több diák elcsábítására. Hát erre lenne jelentkező! De a mostani modern képzési módszerek mintájára lehetne olyan gyorstalpaló tanfolyamokat szervezni, ahol a jelentkezőt megtanítanák, hogyan lehet fájdalommentesen milliárdosnak lenni, mondjuk, három hét alatt. Ha más nem is, de az oktató óraadók rövidesen meggazdagodnának. A világ leggazdagabbjai között idén első lett egy Warren Bufett nevű amerikai polgár, aki egy év alatt tízmilliárd dollárral gazdagodott. Most csekély hatvanmilliárdja van. Megelőzte Bill Gatest, a számítástechnika királyát, aki tizenhárom évig volt a csúcson. Az első ezer között van két honfitársunk is: Dinu Patriciu és Ion Ţiriac. Az rendben van, hogy a világ kapitalistái évszázadokon keresztül gyűjtögették össze tőkéjüket, szerény milliárdjaikat, de miként lehet az, hogy a volt szocialista országokban röpke tizenkilenc év alatt milliárdokat lehetett összebarkácsolni? Így Oroszországban nyolcvanhét milliárdos van, míg Németországban például csak ötvenhét. Látszik, hogy az oroszok a németektől valamikor órákat vettek. El. Azon is töprengek, hogy a milliárdosoknak vajon mennyi fizetésük van. Sokat érdemelnek, mert ugyebár eredményesen dolgoznak. Nálunk — ezek szerint — a legeredményesebben az alkotmánybíróság elnöke dolgozik, aki tízezer lejt keres. Második a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elnöke 9500 lejjel. Băsescu csak 8600-at kap. A miniszterek 6900-at, a honatyák 6300-at. Ebből is látszik, hogy nem érdemes ilyen nagy funkciókat vállalni. Mert körülbelül harminchárom év alatt csak egymillió dollár jön össze úgy, hogy közben a család az élettárs munkanélküli-segélyéből tengődik. De nem mindenkinek adatik meg még ez a lehetőség sem. Van, akinek több száz évet kellene dolgoznia, hogy lejmilliomos legyen. De vannak, akik nem dolgoznak, hanem sztrájkolnak. Miért ne, ha abból is meg lehet élni? Mint nálunk a vasutasok. Emiatt napokat késnek a vonatok, mint a székelyszáldobosi gólya. (Bár lehet, hogy az a német légi irányítók sztrájkja miatt késett?) Aztán vannak, akik betegpénzből élnek, mint a Zsil-völgyi bányászok. Ők állítólag nem is betegek, mint a székelyföldi pityóka. Egy év alatt hétszáz év betegszabadságot kaptak. Lett is belőle némi cirkusz, mert volt olyan fogorvos, aki gyomorfekélyt állapított meg a betegnél, másik meg aranyeret. Bár én elhiszem, hogy jól állította fel a diagnózist. Ha az abszolút nőgyógyász a kulcslyukon keresztül kitapétázza az előszobát, akkor az is lehet, hogy a fogorvos végbélen át tud fogat tömni. És egy jó urológus nem csak a vesekövet távolíthatja el hasonló módon, hanem kisebb agyműtéttel az agyhúgykövet is.