A cégek ügyviteli programjait tekintve, vidékünk egyik legismertebb cége minden bizonnyal a sepsiszentgyörgyi HAMOR Soft Kft. Könyvelési és menedzsment programjaik majdminden kis- és közepes vállalkozás számítógéprendszerén futnak, az idén immár negyedszázados cégnél a stabilitás, a kiszámíthatóság és az ennek alapot teremtő folyamatos tanulás a legfontosabb.
Bodosi Imre, Mezei Árpád és Illyés Mózes a kezdetektől együtt birtokolja, vezeti, működteti, fejleszti a vállalkozást és termékeit, tart lépést az egyre gyorsabban fejlődő technikával. És nem utolsósorban bővíti piacát. Partnereik révén mintegy kétezer cégnek nyújtanak szolgáltatást. Azt gondolhatnánk, hogy telephelyük óriási csarnok, ahol programozók sokasága dolgozik. De nem így van, a Iorga utcai földszintes tömbházirodában – egy kis túlzással – alig látni számítógépet. Beszélgetésünk folyamán ennek az útnak a kevésbé ismert állomásait, motivációit igyekeztünk feltérképezni.
Kezdetek
– Tudom, hogy ketten is Barótról indultatok. Beszéljünk egy kicsit a kezdetekről, egyáltalán, honnan ez a „vaskohós” név, hiszen a szoftverkészítés a profil?
Bodosi Imre: A logikája az, hogy kerestünk egy olyan szimbolikus kifejezést, amely kötődik a székely gazdasághoz, sőt, egy kicsit Háromszékhez is, ráadásul egy kicsit rímel is a szoft szóval.
– Tehát már a kezdetektől a helyi cég jelleget építettétek bele a vállalkozásba, na meg a profil is adott volt.
B. I.: Igen, és a helyi jelleget meg is őriztük a mai napig, a klientúra ma is székelyföldi, Brassóval kiegészülve, és persze néhány nagy várossal. Mi eleve szoftosok voltunk, tehát nem is kezdhettünk más vállalkozásba, ráadásul ismertük egymást, sőt, kettőnként együtt is dolgoztunk. Tulajdonképpen a magyarországi hasonló profilú cégek modellje alapján indultunk, otthagytuk a munkahelyet, és teljes gőzzel programozni kezdtünk. Akkor a könyvelési programok piaca létezett, ezért gyakorlatilag erre szakosodtunk már az elején.
– Akkor nagyon sok műszaki értelmiségi szakmát váltott, itt mégis maradt a régi „szerelem”. Mi volt a személyes motiváció?
Illyés Mózes: Ezt végeztem, ezt szerettem, ehhez értettem, nem volt, amiért mondjuk, kereskedésbe fogjak.
Mezei Árpád: Már kilencvenben tudtuk, hogy ha az ember fél lábát teszi bele a vízbe, soha nem tanul meg úszni. Mi persze nem valami újba ugrottunk bele, de annyira azért új volt, hogy a személyi számítógépek világa még nem köszöntött be hozzánk. Legalábbis nem a kis cégekhez. De mi egy kicsit a jövőbe néztünk.
B. I.: Eleinte ezért inkább nagyobb brassói, udvarhelyi cégeknek dolgoztunk, nem is a cég ügyvitelét ellátó programokkal kezdtünk, hanem a régi gyárakban lévő számítógépközpontok számára fejlesztő eszköztárat készítettünk, ez egyfajta programgenerálás, ami akkor újdonság volt, s el lehetett adni. A személyes motivációt, a vállalkozói magatartást pedig a családból „örökölhettem”, a felmenőim így vagy úgy mind vállalkozók voltak, vagyis senkinek sem volt klasszikus állami munkahelye. Így nekem természetes volt, hogy azt csinálhatok, amit szeretek, amihez értek. Ez a vállalkozói hajlam mindhármunkban benne van, szüleink például mind méhészkedtek, s mi is egy ideig.
Bátorság is kell
– Hogyan izmosodott a cég, hogy alakult ki a profilja?
B. I.: Tulajdonképpen több szakmabelivel együtt indultunk, párhuzamosan több ilyen profilú cég is alakult, így masszívan megjelentünk a piacon. Ez generálta is azt, hogy többen hardot is kezdtek behozni. Mi alapvetően nem voltunk kereskedő alkat, így inkább a programok készítésére koncentráltunk. Nem a pénz motivált, nem siettünk, nem akartunk gyorsan meggazdagodni. A programozáshoz egy nyugodtabb hozzáállás is szükséges. Az elején persze nagy kamattal hitelt vettünk fel, hogy megvegyük az első számítógépet, három váltásban programoztunk rajta.
M. Á.: Akkor egy számítógép egy Dacia ára volt...
B. I.: Szerintem volt bátorság is bennünk, ami a mai fiatalokban kevésbé tapasztalható. Egy olyan helyzetben, amikor mindennap meg kell keresni a másnapra valót, ez egy olyan kényszer, ami hajt, ami a fejlődés alapja.
M. Á.: Nagyon hamar a magáncégekkel kezdtünk dolgozni, ott is meg volt ez a bátorság, nem tevődött fel, hogy mondjuk az alkalmazottak nem akarják ezt vagy azt a programot bevezetni. Sőt, már ők kerestek az újdonságokért.
– A piac megszerzése tehát szinte a technika fejlődésével együtt zajlott. Ugorjunk egy nagyot, mi a helyzet ma?
B. I.: Ma már elsősorban az a feladat, hogy megőrizzük a klientúrát, a piacunkat, sőt, le is mondunk bizonyos szegmensekről, mi kizárólag a kis- és közepes vállalkozásoknak készítünk könyvelési és menedzsmentprogramokat. Kialakítottunk egy terjesztő hálózatot, mi egyfajta anyacég vagyunk, és van húsz partnercégünk, akik árulják, szervizelik, tanítják a programokat, gyakorlatilag minden városban van kapcsolatunk. Önállóak, nem kell felügyelni, a kapcsolat kizárólag a technikai és a pénzügyi dolgokra összpontosul.
Technika és mentalitás
– Hogyan lehet lépést tartani a gyorsan fejlődő technikával?
B. I.: Állandó tanulással. A technikával akkor lehet tartani a lépést, ha egyetlen lépcsőfokot sem hagyunk ki. Tény, hogy a technika gyorsabb ütemben fejlődik, mint a mentalitás, aki lépést akar tartani, az folyamatosan kell fejlessze magát. Most például egy fél éve az új, Lynux alapon működő termékcsaládon dolgozunk, ami azért is érdekes, mert nyílt forráskód, vagyis az operációs rendszer ingyenessége miatt minden, szoftra költött pénz itthon marad, és nem egy óriásmultit gazdagít.
– Mi a titka annak, hogy három szakember egy cégben tud dolgozni immár negyed százada? Kérdezem ezt azért is, mert a legtöbb esetben a vállalkozók útjai elváltak...
B. I.: A szétválás azért nem merült fel, mert mindig bátran vitatkozunk. Vita és egyeztetés folyamán felszínre kerülnek az ellentétek, azokat kezelni tudjuk. Heti több óra egyeztetést folytatunk, mind a hét alkalmazott jelen van, de a terjesztőkkel is legalább hetente egyeztetünk. Nagyon sok az új helyzet, újra és újra kell gondolni az eljárásokat, a megoldásokat, a viszonyulásokat. Ma a tudás a legfontosabb erőforrás, az együttműködés pedig elkerülhetetlen, tulajdonképpen egymást bármikor tudjuk helyettesíteni. Ráadásul ezt ma már meg lehet tenni az interneten bárhol a világon. Most már a kiberfelhőben minden megtalálható, ha változnak például a pénzügyviteli szabályok, máris értesítjük a klienseinket, a partnereink pedig megkapják az új fejlesztéseket.
M. Á.: A folyamatos tanulás, fejlesztés nem kerülhető el, például mindannyian mérlegképes könyvelők is vagyunk, a megbízhatóság érdekében fontos, hogy rálátásunk legyen a dolgokra.
– A cég több szakmai szervezetben van jelen, nem csupán a programozás, hanem a könyvelés, az ügyvitel, a menedzsment terén, a klaszterépítésben is szerepet vállal. Nem beszélve a folyamatosan változó jogszabály-környezetről, amellyel napirenden kell lenni. Hogyan lehet ezt összefogni, ennyi információt felhasználni?
B. I.: Van egy nagy kapcsolatháló, folyamatosan tartunk előadásokat, ismertetjük az újdonságokat. Hogy ez átfogható legyen, elég korán elkezdtük azt, hogy az információkat digitális formában, rendszerben rögzítjük, levelezőrendszerünk is irányított, minden oda fut be, ahova kell, automatikusan. És mindez biztonságos, például nincs is saját szerverünk, hanem egy kanadai cégtől bérelünk tárhelyet, bárhonnan, bármit elérünk reális időben. Az információ együtt értékes, együttműködés nélkül pedig nincs fejlődés.
