Igencsak kettős az ember viszonya ezekkel a nyolclábúakkal. Van, aki azt tartja, hogy szerencsét hoz a házra, mások kissé tudományosabban: a kellemetlen „röpködőkre” les, hiszen azokkal táplálkozik, következésképp ne bántsuk! Aki viszont úgy véli, hogy a ház tisztán tartása előbbre való, kíméletlenül leseprűzi a pókhálót. És említsük meg azokat az arachnofóbiásokat, akik valósággal rettegnek még a látványuktól is.
Némi túlzással mondhatjuk azt is, hogy a pókok „emberbarátok”. Meghúzódnak a kevésbé zavart helyeken, mennyezeten, szobák sarkában, bútorok által rejtett zugokban, szívesen ereszkednek le egy fonalon, de takarónkat, párnánkat csak átmenetileg használják, elvonulnak a számukra nyugodalmasabb helyekre. Valamennyi pók ragadozó, de közvetlen környezetünkben egyetlen egy sincs, amely megmarná az embert vagy bármi más módon ártana. Hármat mutatok be, kettőt saját „pókfaunámból”.
A leggyakrabban a nagy álkaszáspók (Pholcus phalangoides, saját felvétel) telepedik meg mindig újabb és újabb nemzedékével a legelrejtettebb sarkokban. Rendetlenül szőtt, kusza hálójában várja mozdulatlanul az áldozatát, amely többnyire a virágcserépben „született” árnyéklégy, szúnyog vagy éppen fatetű. Türelmük magyarázatául szolgál, hogy képesek igen sokáig koplalva is életben maradni. Petetömlőjét a nőstény magán őrzi, majd a rengeteg „újszülött” hamarosan szétszéled, hogy újabb telepeket hozzon létre. Félni nem kell tőlük, de ritkítani szükséges, mert hamar ellepik a lakást, ha hasznosságuk ismeretében kíméljük őket.
A házi zugpók (Tegenaria domestica) csak elvétve jelentkezik a lakásomban, ezért saját felvételem nincs róla. Azt tudjuk, hogy hálója sokkal kidolgozottabb, „lakása” csövesen kiképzett sarki vagy oldalra szőtt lesőhely, ahonnan nagy türelemmel, aránylag hosszú, karmos lábai segítségével érzékeli, ha csapdájában vergődik az áldozata. Mérgével bénítja, majd csáprágójával folyékony testnedvét kiszívja. Valamennyi pókfaj így, és nem harapással fogyasztja el táplálékát. Áldozatuk kitinvázát gyakran láthatjuk hálójukban.
A háromszöges faggyúpók (Teutana triangulosa – saját felvétel) egyetlen példányát a mikroszkóp dobozán találtam, és sikerült lefényképeznem. Valószínű, véletlenül kerülhetett be, de a szakirodalom említi a lakásokban viszonylag gyakori előfordulását. Érdekes potrohrajzolata teszi könnyen azonosíthatóvá akár nagyító segítségével is.
A házak fehér külső falán látható szürke foltok is pókok – portól szürkére belepett – telepei. A városi hamvaspók (Dictyna civica) tömeges telepei a gondozatlanság benyomását keltik.
