Victor Ponta kormányfő autópálya-egyezményt sürget, mintha ennek hiányán múlott volna az eddigi siralmas teljesítmény. Ta­vasszal már három éve lesz, hogy ismét övék a hatalom, és ezalatt a megkezdett sztrádák befejezésére sem futotta, holott a nagy előd, Adrian Năstase már 2012-re megígérte a Bors–Brassó távot. Mai utódja saját szavai szerint „doktorálni tudna” autópálya-építésből, de alapos a gyanú, hogy ez is csak olyan lenne, hiszen még azt sem érti, miért kellett Kolozsvár körül a „sehova sem vezető” sztráda. Holott akármelyik hivatásos sofőr, de még a magyarországi rokonokhoz évente egyszer utazó családok is elmondhatnák, hogy a túlzsúfolt Aranyosgyéres, Torda és Kolozsvár kikerülésével legalább másfél órát rövidült az út a határig. Ott volt a leglassúbb a haladás, azért kellett először ott segíteni a forgalmon. Ha ezt a szállítási minisztériumban sem tudják, az elég baj.
Márpedig úgy tűnik, megint nem az ésszerűség szerint rajzolgatnak. Az új mesterterv ismét különbözik az előző, alig pár hónap­ja bemutatott változattól. Most például a Ma­rosvásárhely–Brassó szakasz, azaz a 2004-ben elindított észak-erdélyi autópálya foly­tatása is bekerült a két-három éven belül megvalósítható beruházások közé, ami jó is lenne, húzódoznak viszont a Comarnic–Bras­só szakasztól, mert „az csak a bukarestieknek kell”. Hát sajnos még a fél ország polgárainak is, akik kénytelenek ott lejárni a fővárosba, és akik ezen a 60 kilométeren két-három órát elvesztegetve araszolnak végig. De ez már az ígéretekben sem szerepel. A többi – megkezdett – pályaszakaszból az idén 50, jövőben 200 kilométer befejezését ígérik. Sovány terv, főleg, ha tudjuk, hogy 2013-ban 116, 2014-ben pedig 56 kilométert adtak át (azokat is kisebb, különálló darabokban), jóval bőkezűbb tervezgetés után.
Repülőtérről pedig szó sincs az állami közlekedés-fejlesztésben. A csíki és székelyudvarhelyi légvárépítők nem tudják, hogy a náluk gazdagabb és befolyásosabb brassóiak 25 év alatt sem tudták beindítani a magukét?