1945-ben a háború által bekövetkezett nehézségek nem kímélték Zalánpatakát sem. Az alig tizenöt éves nagyapámat már leventeként képezték a katonai szolgálatra.
Egy alkalommal nagyapám és mostohaapja őrizték a falut. Puska nélkül őrködtek egy magas domb tetején, szemükkel fürkészve a látóhatárt, ha netalán idegen mozgást észlelnek, idejében értesíthessék a falu lakosságát. Nagyapám nagyobbik testvére, Mihály volt a postás, aki kitartóan verte a dobot a falu alsó végétől a felsőig, közben hirdette, hogy egy bizonyos korosztályhoz tartozó férfiak kötelesek jelentkezni a baróti katonabehívó központnál. Összeverődtek a férfiak a kocsmánál, ittak bánatukban, amiért háborúba kellett indulniuk.
Néhány óra múlva gyalog érkezett egy zalánpataki származású tiszt, aki felkereste a kocsmában szomorkodó férfiakat és megtiltotta, hogy Barótra menjenek. Ugyanis időközben Köpecnél átjöttek a románok és ellepték Barótot. Volt, aki örvendett a hírnek, volt, aki tovább bánkódott, mert féltek, hogy Barótról átjönnek Zalánpatakára.
És nem tévedtek.
A románok már másnap este átjöttek az erdőkön, letelepedtek a falu fölött elterülő Nyíres-tetőn. Abban a hitben táboroztak le, hogy azon a helyen csatlakoznak az orosz csapathoz, amely Málnásfürdőn halad át. Csakhogy az orosz csapat megrekedt Ojtoznál, mivel harcba keveredett székely tüzérekkel, ebből kifolyólag nem tudott pontosan csatlakozni. Időközben a túlerő miatt hátrálni kezdtek a székely tüzérek, de hírt kaptak a románok tartózkodási helyéről. Tizenhét székely katona (köztük két mikóújfalusi) megközelítette Málnásfürdő felől a nagyszámú román sereget, és közéjük tüzeltek. Azok rémülten kezdtek rohangálni össze-vissza, nem tudták, mire vélni a támadást, hiszen arról az oldalról az oroszokat várták. A fák között bujkálva, szétszóródva vonultak le Zalánpataka felé.
Nagyapámék ekkor már el voltak bújva, de hallották a puskaropogást. Ugyanis a sötét leple alatt, az ellentétes hegyoldalak erdeiből lezúduló románok egymásra találtak a völgyben. Ellenségként lőtték egymást, amíg kiderült, hogy saját bajtársaikra tüzelnek. Bosszúból fel akarták gyújtani a falu négy sarkát, aztán mégis lemondtak szándékukról. Hanem néhány igavonó állatot és szekeret zsákmányoltak, azokkal indulva Segesvár felé.
Nagyapám és a többiek csak másnap este merészkedtek vissza portáikra, akkor is a tehéncsorda között bujkálva.
