Minden jel szerint megtehetik, mert sokan vannak ugyan a romániai bajba kerültek, de messze nem annyian, mint a magyarországiak, nálunk sokkal kevesebben vettek fel ilyen kölcsönt, mint Lengyelországban vagy Ausztriában. A bankok közül is csak hat érintett, így csőd nem fenyegeti a hazai pénzügyi szektort – gondolhatják.
Jó üzletnek tűnt 2005–2006-ban a frankhitel, sokkal kisebb volt a kamat, mint a lej vagy az euró esetében, stabil valutának látszott, mely esetében nem fenyegetnek nagy kilengések. Elsősorban a „jól értesültek” tudták ezt, és néhány bank valósággal győzködte ügyfeleit, hogy ez a leghelyesebb kölcsönmegoldás. Éppen a legmegbízhatóbb valuta bélyege okozta vesztüket: a gazdasági válság kirobbanása után mindenki svájci frankba menekítette volna pénzét, és elszabadult az árfolyam. 2005–2006-ban egy svájci frank 2,3–2,5 lej volt, 2009 elején 2,67 lej, majd robbant, és 4,08 lejre nőtt értéke. A svájci jegybank ezt követően bevezette az 1,2-es frank/euró árfolyamküszöböt, és 2011-ben 3,7 lej környékén stabilizálódott a frank Romániában. Ez is jóval nagyobb volt, mint a hitelek felvételének idején, és az érintettek lobbizni kezdtek, hogy a magyarországihoz hasonlóan nálunk is történjék lépés a kivezetésre, az ügyfelek, a bankok és az állam osztozzon a veszteségen, hogy elkerüljék a csődhelyzetet. Tervezetek, javaslatok voltak, ám a megvalósuláshoz egyik sem került közel.
Múlt csütörtökön a svájci központi bank teljesen váratlanul feloldotta az árfolyamküszöböt, és ezzel elszabadult a pokol, a frank értéke délben elérte a 6,5 lejt, majd 4,5 lej körül állapodott meg. Felhördült a világ, és Európában hirtelen dicsérni kezdték a bankellenes intézkedései miatt oly sokat szidott Orbán Viktort, hogy még idejében lépett, és megmentette a pénzügyi katasztrófától Magyarországot.
A román média szerint 200 ezer, a pénzügyminiszter szerint 60–70 ezer frankhiteles van Romániában, az általuk felvett kölcsön összesen 3 milliárd frank (euró) körül mozog. Magyarországon 13 milliárd, Lengyelországban 38 milliárd a svájci frankban felvett hitelek értéke. Csakhogy ez is elég jelentős összeg ahhoz, hogy csőd esetén felborítsa az ingatlanpiacot – főként jelzáloghitelekről lévén szó, fizetésképtelenség esetén ingatlanok ezrei kerülhetnek piacra –, de tovább rombolja a bankok megítélését is, ismét lebéníthatja az éppen csak éledező hitelezést. Anélkül pedig egyetlen gazdaság sem működhet. Gyors megoldásra lenne tehát szükség, és ez csak állami, jegybanki beavatkozással elképzelhető, a lassú útkeresés nemcsak a svájci frankban hitelt felvevők és adók csődjét hozhatja, de ismét mélypontra sodor­hatja az egész román gazdaságot.