Többen üdvözölték a fiatalítást. Bátorságot is feltételeznek a helybeliek, ugyanis nem kevés a megoldásra váró gond. Nem csak az iskola felső tagozatának leépítése okozott lehangoltságot és érdektelenséget a közügyek iránt, hanem több más oka is van annak. Ezekről beszéltek a helybeliek a február végén tartott falugyűlésen.

Harmincnyolcan jelen * Szennyez a Szépmező * Háromszáz aláírás * Kinek területén épült a tömbház? * Ha jön az ár

Harmincnyolcan képviselték az ikertelepülést a falugyűlésen. Ráduly István polgármester és Ábrahám Csaba alpolgármester összefoglalta, hogy mit sikerült megvalósítani a faluban a lepergett közel négy esztendő alatt.

A helybeliek elismerően nyilatkoztak arról, hogy jutott kavics a mellékutcákra, hogy működik a közvilágítás, felújult a tűzoltószertár, gyerekpark épült, megszervezték az éjjeliőrséget, buszmegállót építettek.

Mi a falugyűlés utóhangjait is rögzítettük, ugyanis azt kifogásolta a falu, köztük azok is, akik nem voltak jelen a gyűlésen, hogy két lényeges dologban nem történt gyökeres változás: a földtulajdonba való visszahelyezés és a környezetvédelem terén. Pontosabban: annak ellenére, hogy felmérték a határt, komoly gondok vannak még a birtokba helyezéssel, időtlen idők óta szennyezi a falut és a Feketeügyet a Labor-völgye, s szinte hihetetlen, hogy ezt megakadályozni eddig senki nem tudta! A faluban háromszáz aláírást gyűjtöttek, s kérték a megyei vezetést: lépjenek közbe.

— A Völgyoldal nevű helyen a híg trágya és a trágyalé feltöltötte az árkot, szerfelett bűzlik, de ha jön a melegebb idő, még jobban fog bűzleni. Belefolyik a Feketeügybe, s most, amikor olyan nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, miért nem intézkednek a hivatalos szervek? Kérjük, hogy építsenek a Völgyoldalban egy hidat, hogy lehessen járni a mezei úton. Meg kell gyorsítani a földmérés ütemét, le vannak maradva a birtoklevelek kiadásával. A földtulajdonosok felének van kezében a tulajdonjogi bizonylat. Ezt sürgetem — mondta Gábor Vilmos leköszönő tanácstag.

Német Dávid elmondta, hogy nem tiszta a szépmezői gazdaság művelésében lévő földterületek helyzete. A tulajdonosok birtoklevelet kaptak, de nem tudják, hol van a földrészük. Ezt tisztázni kellene.

Szőlősi József természetben kérte vissza földterületét, nem egyezik bele abba, hogy kárpótlási listára tegyék. Szorgalmazza a csorda sorsának rendezését, hogy biztosítsák a helyet, ahol ki tudnak menni a legelőre! A laborfalvi tömbházban lakó hat család szeretné telekkönyveztetni azokat a lakásokat, melyeket megvásároltak, de nem tudják kideríteni, hogy kinek a tulajdonát képezi a terület, amelyen az épület áll — kérte az önkormányzat segítségét.

László Levente fontosnak tartja, hogy szabadítsák fel a falu felőli vízlefolyó árkokat, erősíttessék meg a védőgátat, mely mintegy három kilométeres szakaszon nagyon gyenge, nagyobb ár esetén nem biztonságos. Évekkel ezelőtt homokzsákokkal kellett védekeznünk.

Kelemen Alpár annak tisztázását kérte, hogy milyen jogon rendelkezik és osztogat parancsokat a vízügyi hivatal ott, ahol a folyó vagy a védőgát magánterületen van. Ebben az esetben legfeljebb közös megoldásokat kereső egyezkedésekről lehet szó — véli.

Kiderült, hogy a szemétlerakat és a csordajáró út részben intézményi, részben magántulajdonban van. Előbbi a Bucs család, utóbbi a Mopaco Rt. területén található. Mindkettő dolgában sürgősen intézkedni kell.

— Milyen lépéseket tett az uzoni önkormányzat a szépmezői szennyeződés megszüntetésének ügyében? — kérdeztük Bodoki L. Mária önkormányzati alkalmazottat.

— Írásban kértük a környezetvédelmi hivatalt és a felügyelőséget, hogy keressen megoldást, lépjen közbe a fekáliafolyam megszüntetése érdekében. A környezetvédelmi felügyelőség arról értesített, hogy a szépmezői farm Sepsiszentgyörgy önkormányzatának a tulajdonában van, s még tavaly kötelezték a szennyezés felszámolására. Sajnos, megoldás mindmáig nem született. A napokban újabb átiratot küldött a hivatal, mellékeltük azt a háromszáz aláírást is, melyet a faluban gyűjtöttek össze.

— A jószágnak mindenképpen ki kell jutnia a legelőre — mondta a polgármester —, a megoldást keressük. Tárgyalunk a Bucs családdal, akinek a jelzett övezetben több mint öt hektár magánterülete van. Abban az esetben, ha az önkormányzat meg tudja vásárolni ezt a területet, akárcsak Uzonban, a folyó közelében itt is ki lehetne alakítani Szentivánlaborfalva szabadidőközpontját.

Nos, csak néhány fontosabb falugondot soroltunk fel, van még bőven az apróbbakból is. Bizonyára erre gondoltak a szentivánlaborfalviak, amikor azt mondták, hogy ilyen körülmények között felelősség a képviselői feladatkört vállalni.

Kiaknázatlan idegenforgalmi kincs * Mi lesz az infrastruktúrával?

Szentivánlaborfalva turisztikai lehetőségei gazdagok. Műemlék templomok, kápolna, kúriák (Henter-, Szentiványi-) képviselik az épített örökséget, őrzik a letűnt korok építészeti emlékeit. A Feketeügy és a mögötte zöldellő Szentiványi-Nyír, a folyó holtmedrei, a morotva tavak növénykülönlegességei (a kupánvirágnak nevezett sárga tavirózsa), a gazdag vízi állatvilág, a házi sütőipar különlegességei, az élő népművészet (csont- és fafaragás) az idegenforgalom számára egyelőre rejtett kincsek. Értékesítésüknek azonban számos az akadálya.

— Ebben a faluban tudtunkkal nincs vendégház, nincs panzió. Mi a helyzet a falu infrastruktúrájával? Az unió küszöbén ezzel kezdődik a faluturizmus... — kérdeztük Ráduly István polgármestert, aki egyébként turisztikai szakember.

— Léptünk már ebben az ügyben. Ide is be fogjuk vezetni az ivóvizet, benne van abban a közös tervezetben, melynek Bikfalva és Lisznyó is a része. Uniós pénzekre számítunk. A szennyvízhálózatot külön terveztetjük meg, megvalósíthatósági tanulmánya már elkészült. Ebben az évben folytatjuk a tavaly megkezdett gyalogjáró építését.

Egyház és művelődés * A szabadságharc ünnepe

A laborfalvi március jelképes. Három felekezet él itt egymás mellett igazi testvériségben. Ez alkalommal a református gyülekezet életébe tekintettünk be. T. Balla Barna komollói lelkész nyolcadik esztendeje szolgál be a leányegyházba. A kepefizetők száma nem éri el a kétszázat, a gyerekekkel együtt azonban ennél jóval több a kálvinista hitben élők száma.

— Nagyon lelkes gyülekezet a laborfalvi — mondja a lelkész. — Önállóan cselekszik, rendezi, szépíti, óvja és gyarapítja imatermét. Az élni akarás és a cselekvőképesség jellemzi őket. Dónáth Károly gondnokot és feleségét az egész közösség segíti munkájában. Olyan gyülekezet ez, mely megérdemelné, hogy saját lelkésze legyen. Ezt azonban az egész közösségnek akarnia kell. Vállalnia kellene a nem kis kiadásokat is. Ellenben megerősödne a gyülekezeti élet, mert a lelkész egész szabad idejét rájuk tudná fordítani.

Az egyik tevékeny presbitert kérdeztük: mi a véleménye erről a gyülekezetnek?

— Sajnos, ebben is úgy vagyunk, mint sok más egyéb kérdésben. A közös megnyilvánulást, a tenni akarást néhány személytől várják. A közös fellépés és az évek óta megnyilvánuló érdektelenség az akadály — ezt ki kell mondani. Ekkora fába vágni a fejszét egy vagy két embernek nagy felelősség, ám szükségessége egyértelmű.

A laborfalvi érdektelenségnek van még más megnyilvánulása is — tudtuk meg Kelemen Alpár mérnöktől, a helyi közművelődés egyik animátorától, aki karmesterként a Székely István Férfidalkör helyzetén aggódott, azt ugyanis a megszűnés fenyegeti.

— Most kezdtük meg újra a próbákat, mert méltó módon meg kellene ünnepelnünk március 15-ét — mondta. — Alig tizenöt személy jár el a próbákra, holott 35—40-et ismerek a faluból, aki jól tud énekelni! Ezt a hagyományt abbahagyni vétek volna.

S hogy valóban az, erre idézünk a szentivánlaborfalvi kórusmozgalom történetéből: A XX. század elején erős gazdasági élet szerveződött a faluban, mely kedvezett a művelődés kibontakozásának. Egyszerre működött itt falusi iskolai zenekar, színjátszó kör, tánccsoport. Székely István kántortanító 1946-ban négyszólamú vegyes kart alakított kb. 60 taggal. Számos versenyen szerepeltek sikerrel. 1954-től a vegyes kar férfikarként működött. 1959—1962 között Kelemen Árpád tanító Uzonnal közösen ezt 72 tagú kórussá alakítja. A rendszerváltás előtti szünetet újra a munka követi. Ferencz János tanító újraalakítja a kórust, mely legtöbbször az iskolai énekkarral közösen lép fel. 1999 után Kelemen Alpár — Kelemen tanító úr fia — vette át a kórus vezetését. Beléptek a Seprődi János Kórusszövetségbe (2001). 2005-ben felvették az alapító tanító, Székely István nevét, dalkörré alakultak, zászlót készítettek. Ünnepek, találkozók, temetések adtak alkalmat arra, hogy megszólaltassák az embereknek annyira fontos éneket, népdalt. Repertoárjukba bekerültek a kuruc- és katonadalok, melyek a dalkör jelenlegi hangzásvilágához, előadási stílusához a legközelebb állnak.

Nos, helyben tehetséges karmester él. A kórus működését nem a községi propagandatitkár adja parancsba, a helybelieken múlik! Legyen a szabadság ünnepén történő fellépés tehát a szép és hasznos munka folytatása.

Miként Nagy László Eörs helybeli római katolikus lelkésztől megtudtuk, a szentivánlaborfalviak ebben az évben a katolikus templomban hallgatják a nemzet ünnepén celebrált szentmisét és ökomenikus istentiszteletet. Igét hirdet t. Balla Barna református lelkipásztor. Az ünnep méltóságát a Berde Mózsa Általános Iskola tanulóinak szavalatai emelik. A megemlékezés koszorúit az unitárius templom előtt álló negyvennyolcas emlékkopjához helyezik el.