Farcádi Botond
Mintha új szelek fújnának Bukarestben a tavalyi államfőválasztás után, talán az új elnök elődjétől gyökeresen eltérő megnyilvánulási módja, talán a kormányzó párt veresége miatt, de valamiféle normalitás jeleit tapasztaljuk, még ha egyelőre nem is oly látványosak ezek.
Ide sorolhatnánk azt, amit már tavaly decemberben láttunk: az eddigi gyakorlattól eltérően a parlament tagjai nem zártak össze az ügyészségi vizsgálatok célkeresztjébe került kollégáik mögött, hanem megvonták mindazok mentelmi jogát, akik ellen vizsgálatot indítottak a hatóságok. Aztán idén államfői kezdeményezésre régóta nem tapasztalt egyetértésben döntöttek a parlamenti pártok a védelmi minisztérium költségvetésének növeléséről, s a sikeren felbuzdulva tegnap Victor Ponta újabb konzultációra hívta az ellenzéket.
A kormányfő elképzelése szerint olyan fontos kérdésekről kellene tanácskozni, mint az alkotmány és a választási törvény módosítása, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a nemzetbiztonsági törvények, illetve a pénzügyi-banki szabályozások. Hogy valós párbeszéd igénye vagy inkább politikai tőke kovácsolását célzó látszatcselekvés áll Victor Ponta javaslatának hátterében, az talán kevésbé fontos: annál beszédesebb a miniszterelnök által sorolt témák listája, ugyanis az egyúttal a kormány prioritásait is jelzi. A választási törvény módosítása valóban fontos volna, ha ez valamiképpen hozzájárulna egy karcsúbb, tisztább parlament kialakításához, közelebb kerülne választott a választóhoz – az eddigi törekvések, módosítások azonban inkább ennek ellenkezőjéhez vezettek. Az alkotmánymódosítást célzó szándék nem új, de egyelőre még az sem tiszta, mi motiválja azt. Az úthálózat bővítése, autópálya-építések ügyében eddig sem a konszenzus hiányzott, hanem a szakértelem és az anyagiak. Az újabb válság elkerülését célzó pénzügyi törvénykezés elemzése nem több képmutatásnál: ugyanaz a kormány ugyanis, amely a frankhitelesek ügyéről tárgyalna az ellenzékkel, a gyakorlatban semmilyen intézkedésre nem hajlandó a bajba kerültek támogatására, azt hangoztatva: ez kizárólag a bankokra és ügyfeleikre tartozik.
Ami pedig a nemzetbiztonságot illeti, Nagy Testvér-törvény helyett talán inkább azzal a veszéllyel kellene foglalkozni, amire éppen tegnap hívták fel a figyelmet szociológusok: a demográfiai hanyatlás negyedszázada folyik, Románia lassan kiürül, a munkavállalók száma kevesebb, mint négy és fél millió – körülbelül annyi, mint a kétszer kisebb Magyarországon –, ilyen körülmények között fenntarthatatlanná válhat a nyugdíjrendszer, mindez pedig szociális, gazdasági válsághoz vezethet. És igaz, hogy ez nem terror- vagy háborús veszély, de valós.
