Sokan törik fejüket, vajon Barack Obama miért nem vett részt a nagy párizsi terrorellenes egységfelvonuláson. Már magyarázatok is születtek. Van, aki azt mondja, nem tudott menni, mert éppen tisztítóban volt az egyenruhája, mások szerint felesége nem engedte, mert amikor az amerikai elnök Dél-Afrikában volt Nelson Mandela temetésén, erősen legyeskedett a szép dán miniszterelnöknő körül, aki viszont most is ott volt Párizsban. Gyanítom, hogy valójában biztonsági okai voltak hiányának.
Az amerikai elnököket ugyanis elég gyakran lövik le. Az Államok rövid történelme alatt (1789-től) négy elnököt gyilkoltak meg, és még négy ellen követtek el sikertelen merényletet. Nagy kockázat lett volna Párizsban az első sorban, ráadásul összefogózva menetelni, ahonnan még könnyedén el sem lehet szaladni. Az államfőket általában testőrök gyűrűje veszi körül. De Párizsban erre nem volt lehetőség, annyi volt az államfő, hogy egymásba értek.
Aztán az amerikaiak tudják: ellenségeik felkészültek arra, hogy bármikor lecsapjanak, mint ahogy ők is bármikor készek ellenségeikkel végezni.
A híres kubai vezért, Fidel Castrót számtalanszor próbálták eltenni láb alól. A kubaiak szerint az amerikai titkosszolgálat 638 merényletet szervezett meg ellene. Ha csak fele igaz, az is sok. Próbálták kinyírni mérgezett és robbanó szivarral, átíratni a másvilágra mérgezett golyóstollal, lelőni és így tovább. Még azt is eltervezték, hogy szakálltalanítják, mert állítólag így elveszne karizmája.
Természetesen, Obama Párizsból való elmaradása nem jelenti, hogy nem ő a terrorizmusellenes harc bajnoka. És mivel a mostani Amerikát az egész világról érkező bevándorlók hozták létre, nem mondhatják, hogy nem kell több belőlük. De figyelmesen megnézik, kiket engednek be. Lehetünk mi bármilyen jó stratégiai partnerek, csak úgy, vízum nélkül román állampolgár sem teheti lábát az ígéret földjére. Aki mégis, azt alaposan ellenőrzik.
Ismerősünk még ’89 előtt kérte kitelepedését Amerikába. Felesége „államellenes” cselekedetei miatt Románia örömmel szabadult tőlük, így némi álhuzavona után el is engedték. Barátunk mérnök volt, és mivel olyan helyen dolgozott, ugyebár párttagnak kellett lennie. Miután kitelepedését kérte, persze rögtön kirúgták a pártból. Ennek ellenére az amerikaiak meglehetősen gyanakodva fogadták mint „veszélyes vöröst”, mert ők mindenre fel vannak ám készülve! A világhírű Chaplin is kommunistagyanús volt nekik, és 1952-ben nem térhetett vissza az Egyesült Államokba.
Amikor repülőre ülök, le kell húznom a cipőmet, gondolom, azért, hogy ellenőrizzék, nincs-e lábszagom. De ahogy a terrorizmusellenes harc fokozódik, lehet, a gatyámat is lehúzatják. Az amerikai külügyi államtitkár, Victoria Nuland nálunk járván lobbizott is a mindenkit megfigyelhetővé tevő Nagy Testvér-törvényért.
Eredmények máris mutatkoznak a terrorizmusellenes háborúban. A Charlie Hebdo szatirikus lap legújabb száma ötmillió példányban jelent meg. Egy háborúban az emberélet a legolcsóbb. Lehet, hogy az a tizenkét halott, akiket lelőttek a szerkesztőségben, nem is olyan sok ilyen nagy siker eléréséért?
Közben Nigériától Törökországon át Pakisztánig sok helyen fokozódnak a Charlie Hebdo-ellenes tüntetések. (Hatás – ellenhatás?) És nekik is vannak ám sikereik. Nigériában fel is gyújtottak három keresztény templomot, mert – mint az egyik tüntető mondta – ők hiába hívták a keresztényeket, azok az istennek se mentek ki velük tüntetni az utcára.
