Tanár helyett kozmetikus
– Hogyan kezdődött szakmai előmenetele?
– Tulajdonképpen nem kozmetikusnak tanultam, német szakot végeztem Nagyváradon a Partiumi Keresztyén Egyetemen, s csak később derült ki, hogy ez sem volt véletlen. Német céggel dolgozom, tehát mindenképpen szükségem volt a nyelvtudásra. Azt, hogy nem a tanári pályát választom, hanem valahol a szépségiparban fogok dolgozni, mindig tudtam.
– Akkor miért a német szak?
– Kisgyermekkorom óta németet tanultam, keresztszüleim Né­metországban éltek, így amolyan családi dolognak számított, hogy a „leánka” tudjon jól németül. De tanári pályafutásom el sem kezdődött, mert Kolozsváron kozmetikát tanultam néhány hónapig, aztán Pesten két évet, ami megalapozta a szakma iránti szeretetemet és elkötelezettségemet. Ennek most már tizenöt éve, azóta kozmetikai szalont működtetek.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki kozmetikai szalont indítson: tőke, bátorság?
– Tulajdonképpen tőke nem szükséges, hanem bátorság. Nekem befektetni való pénzem nem volt, amivel a szüleim segítettek – amikor már beletörődtek, hogy kozmetikus lesz belőlem és nem tanár –, az az első gépek beszerzése volt. Tartottam a kapcsolatot a magyarországi szakmabeliekkel, onnan vásároltam a berendezéseket. A bátorság mellett persze az elhivatottság is fontos volt, én első perctől éreztem, hogy ezt kell csinálnom, ez az én utam. Olyan elégtétel az ember lelkének, hogyha azt csinálja, amit szeret, amit semmivel nem lehet pótolni.
– Hogyan gyarapodott az „üzlet”?
– Természetesen bérelt felületen, közösségben a hasonló szakmabeliekkel, de mindig önállóan végeztem a munkát. Tíz éve dolgozunk Sepsi­szentgyörgy központjában ugyanezzel a csapattal. Négy évvel ezelőtt éreztem, hogy város szinten nincs további fejlődési lehetőségem.
– Milyen értelemben?
– Szakmai szempontból, mert bármennyire tanulom az újat, új módszereket, új gépeket és termékeket vezetek be – az évek során nagyon sok képzésen vettem részt itthon és külföldön egyaránt –, a magasabb szintű kozmetikai ellátásra nincs elég igény a városban. Ez is egy kultúrát feltételez, na meg megfelelő pénztárcát, így bizonyos szinten megáll a fejlődési lehetőség. Túl kevésnek éreztem azt, amit a piac kért. Persze jól meg lehetett volna élni így is, nem az anyagi vonzaton múlt, hogy amikor a lehetőség szembejött velem, úgy gondoltam, nem szabad kihagynom. Tartottam a kapcsolatot a magyarországi szakemberekkel, és mesterem, akitől később is nagyon sokat tanultam, felhívott, hogy ezt az újdonságot nekem kell bevezetnem Romániába. A Kleanthousról már akkor hallottam, amikor kint tanultam Pesten, de számomra elérhetetlennek tűnt. Mindig  fontosnak tartottam, hogy csakis minőségi termékekkel dolgozzam, mert eredményt csakis így lehet elérni, emellett nyitottan figyeltem az újdonságokat.

Gyógyászat és szépségipar
– Mi is akkor a Kleanthous?
– Egy görög professzor, Panaijotis Kleanthous találmánya, aki Német­országban gerontológusként az öregedés folyamatát kutatta. Ezelőtt huszonhat évvel, megjelenésekor a technikának még semmi köze nem volt a kozmetikához, hanem orvosi beavatkozásokról, gyógyításról szólt. A professzor találta fel azt az információhordozó fehérjemolekulát – CSM (cell supporting molekula) a neve –, ami a szervezetünkben sejtosztódáskor aktiválódik, és azért „felelős”, hogy az új sejt helyes információhoz jusson, vagyis a sejtek közötti információcsere működjön, és ezáltal egészséges sejtek jöjjenek létre. A gyógyászatban alkalmazzák, drága beavatkozás, de például szerveket lehet regenerálni általa. Ezt a lehetőséget a kozmetikai ipar is hamar felismerte, és kidogozta az orvoskozmetikai termékcsaládot, illetve az alkalmazáshoz szükséges módszereket. Az újdonság az, hogy – ugyan mesterséges módon – olyasmit viszünk be a szervezetbe, amit az már ismer. A bevitel speciális géppel történik, az ultrahang, fényterápia és biorezonancia módszereit ötvözi. Olyan találmány, mellyel a bőr legmélyebb rétegeibe, a kötőszövetbe is be lehet juttatni a molekulákat. Persze alapvetően kozmetikai készülék, de gyógyítani is lehet vele, az egész bőrt átdolgozza. A terápiához szükségesek a megfelelő termékek, szérumok, krémek, amivel be lehet vinni a már említett fehérjemolekulát. Tulajdonképpen belülről kifelé újraépíti az egész bőrszövetet.
– Akkor ez lenne az örök fiatalság titka?
– Viccesen így is lehet mondani, de egy hetvenéves bőrből nem lehet húszévest csinálni. Fiatalon tartani viszont igen, és egyre jobbak az eredmények. Több helyen a kezelést klinikán végzik, Kolozsváron az esztétikai sebészeten én vezettem be a módszert. Ezekhez a kezelésekhez nagyon sok tudás szükséges. Itt találtam megint önmagamra, ismét rengeteget kellett tanulni. Magyaror­szágon, Németor­szág­ban végeztem kurzusokat, most már én tartok felkészítőket. A különleges felkészítés nélkül ezekkel a termékekkel nem dolgozhatnak a kozmetikusok. Most már az ország kilenc városában működnek tanítványaim, én vagyok a kizárólagos forgalmazója a módszer­hez tartozó termékeknek, és természetesen én is végzek kezeléseket. A forgalmazás persze ismét teljesen új terület volt, erre a németországi vállalat kért fel, akkor indítottam egy új, úgynevezett kezdő céget.

Folyamatos kihívások
– Elismerésben is részesült. Miért pontosan?
– Nemrég tartották a forgalmazók találkozóját Németországban, nagy meg­lepetésemre a tavalyi évre elnyertem az Év forgalmazója címet, amit nem föltétlen a forgalom nagy­sága miatt ítélnek oda, hanem sok szempontot figyelembe véve három év mun­káját, az elért fejlődést értékelik. Valójában Szentgyörgyről irányíthatom az országos hálózatot Nagyvá­radtól Bukarestig, és például Székely­udvarhelyen is sikerült bevezetni a módszert.
– Hogyan tovább, hiszen a siker már kötelez?
– Ez nem tömegtermék, ennek megfelelően nem is olcsó. Így korántsem a mennyiségi, hanem a minőségi fejlődés a fontos. Jól kidolgozott kezelési vonalak vannak, de egyénre szabott terápiát is be tudunk állítani, így folyamatos a kihívás.