A történelem a holokauszt előtti és utáni időszakra osztható, mert azt követően már semmi sem volt ugyanolyan, mint korábban – mondta Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet a Lengyel Intézetben tartott beszélgetésen tegnap. Az auschwitzi náci koncentrációs tábor felszabadulásának 70. évfordulója alkalmából tartott, Történelemórák a szabadságról című eseményen a diplomata kiemelte: erre az időszakra a magyaroknak és a lengyeleknek különösen emlékezniük kell, hiszen történelmük évszázadok óta összefonódott a zsidók történelmével, országukat az itt élő zsidók szülőföldjüknek tekintették.
A holokauszt a magyar történelemnek is fontos része, amelyről mindenképpen beszélni kell – hangsúlyozta Roman Kowalski. A rendezvényen, amelyen részt vett a diplomáciai testület több tagja is, a nagykövet azt mondta: a holokauszt az emberiség történetének legnagyobb tragédiája, hiszen emberek tették ezt más emberekkel. Ahhoz, hogy emlékezhessünk a történtekre, beszélni kell róla, azért is, mert már egyre kevesebb túlélő van köztünk – fűzte hozzá.
Karsai László történész, a Szegedi Tudományegyetem tanára hangoztatta: a világon a legjobban kutatott, leginkább feltárt téma a holokauszt. Ennek ellenére folyamatosan új dokumentumok kerülnek elő az auschwitzi táborral kapcsolatban, mert a Vörös Hadsereg katonái elvitték magukkal a tábor irattárát, és azóta is szelektíven bocsátják a kutatók rendelkezésére – magyarázta. Azt mondta, az ottani emlékművön még mindig másfél millió halott szerepel, a történészek szerint egymillió áldozat volt. A pontos számon vitatkozni nem holokauszttagadás, és a kutatók szeretnék tudni a neveket – közölte.
Krekó Péter politológus, szociálpszichológus, politikai elemző arról beszélt, hogy a holokausztot az aprólékossága, a precíz bürokratikussága, az elképesztő gépiessége különbözteti meg más tömeggyilkosságoktól. Hétköznapi emberek követték el egy olyan rendszer parancsait követve, amelyben ez volt a norma, márpedig a legtöbb ember a társadalomban követi a normákat – mondta.
Botos Máté történész, politológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja kifejtette: Auschwitz az ő korosztályának olyan titkot jelentett, amelyről azért nem beszéltek, mert szinte semmit nem lehetett tudni róla. Minden generációnak el kellene mennie oda, mert ez tartalommal tölt meg mindent, amit addig gondoltak az ott történtekről – vélekedett. Hozzátette: ma már az ismeretek tudatában nemcsak együtt kell élni a holokauszttal, hanem emlékezni is kell rá.
Karsai László arra is kitért, hogy meglátása szerint valaki vagy nacionalista, vagy keresztény; vagy antiszemita, vagy keresztény – a kettő együtt nem lehetséges. Krekó Péter szerint ma a fiataloknak csak egy vonzó, politikailag aktív szubkultúra létezik, a szélsőjobb, amely teljes világnézetet ad, saját értelmiségijei, szimbólumai vannak. Úgy látja, a magyar szélsőjobb támogatói dominánsan fiatalok, jó családból valók, jobban képzettek, és ennek az az oka, hogy a szélsőjobb a lázadás kultúráját jelenti, a lázadás lehetőségét ma szinte kizárólag ez nyújtja. Felvetette az oktatás felelősségét azzal kapcsolatban, hogy a fiataloknak érteniük kell az alapvető emberi, európai értékeket. Botos Máté is úgy vélte, hogy a fiatalok körében a leegyszerűsítő világnézetek nagyon könnyen teret hódítanak.
